2012. október 6., szombat

Szalad az idő

Joel fekvésből is felül a babakocsiban, feltápászkodik álló pozícióba, ha van mibe kapaszkodnia (általában belém, és általában a mellemhez akar eljutni, amint eléri a dekoltázsom, huzogatja le a pólóm), ha tornyot építek neki kockákból, rögtön ledönti. Rendeltetésszerűen használja eddigi legbonyolultabb játékát, melynek lényege, hogy gombok megnyomására, elforgatására állatok ugranak ki kis csapóajtók alól, amiket aztán vissza is csuk.
Ezen kívül elkezdtem tejtermékeket adni neki. Igazából valami egyszerűvel kellett volna kezdeni, mint túró, natúr joghurt vagy tejföl, de mivel csütörtökön az étteremben nem volt kedvem megszoptatni, rokfortos tésztaszósz került a kenyérre... Aztán tegnap cottage sajt (egyébként sejtem, hogy ebben az egészséges táplálkozás dologban nem leszünk bajnokok, de most sikerült nagyon finom teljes kiőrlésű kenyeret vennem), és imádja.

 


Utána természetesen elmondja a Birkat hamazont hiánytalanul...

 

Banánt is eszik, csak vigyázni kell rá, hogy ne kapja be és harapja le a felét egyszerre. Nagyon ügyesen használja azt az egy szem kinőtt fogát. Az egy szem kinőtt fog:

 


Elmentünk szerdán az Ikeába (onnan többek között a szivacsból készült kockák), eredetileg és esősorban azért, hogy etetőszéket vegyünk. Nos, az elfogyott, mármint az olcsó, fehér, praktikus, mert drága, színes, bárszékhez hasonlatos volt, amiken a gyereket nem tartja semmi, sem öv, sem karfa, de olyat inkább nem vettünk. Marad a babakocsi koszolása. Ez baj, mert szeretném, ha elkezdene egyedül is enni ezt-azt, ami óriási rumlival fog persze járni, kiönti, eldobálja, lepotyog, és ezt a babakocsival nem játszom el, mert elég nehezen takarítható, másrészt pedig nincs semmilyen vízszintes felület, amire letehetném Joel elé az ételt. Azért kicsiben próbálkozom. Körtével például:




Szeretne megismerkedni a macskával, ha mászás közben meglátja, sikongat, és elindul felé. Nagy izgalomba jön, a macska meg úgy tesz, mintha nem venné őt észre. Harminc centinél közbelépek, Joelt elforgatom, a macskát kiteszem. Katjére egyébként is nehéz idők járnak, és nem csak azért, mert Joel kitúrta őt a házból, hanem mert egy pofátlan dög. Folyton kaját kunyerál, de a szombati halhoz, amit mi eszünk, túl nagy gourmet. Szerencse, hogy a szomszéd fekete macska megint kölykezett, ezúttal hatot, építve a jó szomszédságra, egy falat sem vész kárba.

Egyébként pedig zöldül a kertünk, Maoz húga adott egy csomó növényt, és túlnyomó részük sikeresen vette a gyökereztetést és kiültetést. Egy halt csak bele, azt hiszem, mert a kertnek abba a felébe ültettük, ahol Katje végzi a dolgát, és ezek szerint a kémiai összetétel semmilyen növény számára nem megfelelő. Mondjuk erre gyanakodhattam volna abból, hogy amikor körbenőtt minket a dzsungel tél végén, ott még akkor se bújt ki semmi. De arra gondoltam, hogy a kaparászás miatt, és hogy ha kövekkel körbebástyázom a növényeket, megmaradnak. Azt hiszem, nem próbálom meg többször, majd csak nagy cserepekben teszünk oda mindenfélét. Most gyökereztetem azt a futónövényt, amiről egyébként egyszer kis ironikusan be is tettem ide egy képet, hogy milyen pici, de azóta már legalább egy méternyire nyúlik jobbra-balra, és alighanem a téli eső jót fog neki tenni. Majd azzal próbálom útját állni a macskakakinak.
Majd' elfelejtettem: nőtt egy fa a karaván mellett, fácska, csemete. Sőt, csemetécske, olyan, mint amit háttérképnek betettem. Rohamtempóban kezdett magasodni, úgyhogy gyorsan arrébb ültettük, nehogy azon kapjuk őt, hogy kikezdi a padlónkat alulról, és ki kelljen vágni vagy ilyesmi.  Most ott kókad szegény. de nagyon remélem, hogy magához tér, és nagyra nő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése