2012. október 25., csütörtök

Maoz és a csokoládé

Maoz nem ért a csokihoz, és nem is érti, mit lehet azon válogatni. A csoki, az csoki. Így kaptam egyszer öt tábla epres-joghurtos milkát, így kapok folyamatosan mogyorókrémes bonbont. (Mármint nem kapok folyamatosan bonbont, csak amikor mégis, az mogyorókrémes.)
Tegnap az erev nashim (csajos este) a csokiról szólt. Idehoztak egy bonbonkészítő lányt, és elmerültek a csokikban. Persze én nem értem oda, mert a jesivában beszéltük meg a három kilencedik osztály összes tanulóját. Öttől. Nem nyolcig, nem kilencig... Negyed tízkor értem haza, azért még elugrottam, de tényleg majdnem feleslegesen, pedig egész nap a csokiról fantáziáltam. Azért egy kicsi jutott. Ma pedig Maoz hazaér, és elővarázsol a táskájából egy halom nagyon flancosnak kinéző csokit. Tallérokat meg rudakat. Bendick's. Mind mentás. Nem hiszem el. Ennyire nem lehet peches! Annyira cuki, hogy gondol rám, és minden alkalommal mellényúl.
De fent a kisboltban (ami egyáltalán nem is kicsi) van konyakos meggy. Nekem meg egy hónap múlva szülinapom lesz...

2 megjegyzés:

  1. Úgy látom nem csak én vagyok ilyen csokimániás :) Ha teheted, akkor tolj egy kis Bonbonettit. Azzal most jól járhatsz, nézd csak: http://fon.gs/nyerocsoki

    VálaszTörlés
  2. A Bonbonetti nagyon finom, de itt nincs, és szerintem nem is kóser. Azért itt is van finom csoki, igazából bőven van mitől távol tartanom magam a nem hízás jegyében.

    VálaszTörlés