2012. október 11., csütörtök

Maon

Úgy utálom a bölcsit, baromira nem passzol hozzánk. Eleve nem repesek az örömtől, hogy Joelnek bölcsibe (vagy akárhová) kell járnia, hogy ott tápszert kell kapnia, mert nem tudok eleget fejni, hogy időnként krémet kennek rá (mert Chani, az óvónő heppje, hogy lefürdeti a gyerekeket, bár Joelt nem, de a krémből rá is jut, és mi csak reméljük, hogy nem a cigarettaszagot akarja ezzel elnyomni, bár azt alighanem kiszagolnám), meg az óvónők parfümjét érzem rajta. De ma reggel nem is ébredt fel magától, és nekem kellett felébresztenem. Nem tisztességes dolog kisbabát felébreszteni, mikor édesdeden alussza az igazak álmát. A bölcsiben meg nem értik, miért nem alszik eleget a délelőtti alváskor,és miért olyan nehéz elaltatni. Hát azért, mert 9-kor kellene aludnia, mikor esze ágában sincs még. Azt kérdi az óvónéni: mikor kel, 5-6-kor? Mivan? Hogy még indulás előtt megetesse a tyukokat meg a disznókat? Mondtam, 7-nél nem igen hamarabb. És akkor utána meg fél 1-től van alvás, amivel nem lenne baj, ha este 6-kor már fektetném le, de ilyet nem teszek, mert nem alszik el olyan korán, és az apjával sem találkozna hétköznap, bár lehet, hogy akkor tényleg ötkor kelne, ami irtó praktikus lenne, hogy sötétben ülök a konyhában egy gajdolászó gyerekkel, míg Maoz alszik, mert fix, hogy nem kelne akkor sem egy perccel sem hamarabb, mint most, ami 6.20-kor van. Persze pont megfőzhetnék reggel, ha főznék, és pont megcsinálhatnám a sulis dolgaim, ha az agyam a létfenntartáshoz szükségeseken kívül bármi másra képes volna reggelente. Tehát hazajövünk, játsszunk, aztán elálmosodunk, későn egy délutáni alváshoz, de nagyon korán az éjszakaihoz, vagyis 4-5 körül. Ha nagyon álmos, azért elaltatom, de erről meg azt szeretném kérdezni, hogy az milyen irány, mikor az eddig napi két alvással remekül ellévő gyereket harmadszor is le kell tennem, mert nyűgös? Tehát a bölcsöde szar, és ha valaha, Elokim jismor, bármi gond lenne a kapcsolatunkban Joellel, meg leszek róla győződve, hogy azért, mert nem maradtam vele itthon elég hosszú ideig. Biztos javítana a helyzeten, ha legalább az óvónénit szeretném, de nem vagyunk kompatibilisek. Tudom, hogy szereti a gyerekeket, és sokan odáig is vannak érte, de ő az anti-én. Magas, vékony, dohányzik, a sötét haját szőkével melíroztatja, magas szárú szürke-sötétrózsaszín adidas tornacipőt vesz a (nadrágjára vett) szoknyájához, beleeteti a gyerekeket a capuccinós joghurtjába, ha kinézik a szájából, és három császármetszése volt kérésre! (Az ilyeneket onnan tudom, hogy Joel még aludt, mikor odaértem, és bár azt hittem, pár percen belül úgyis felkel, csak egy óra múlva tette, én meg maradtam trécselni.)
Vagy a Maoznak kell nagyon gyorsan nagyon jó állást találnia, vagy nekem itthonról végezhetőt, vagy ezentúl félévente kell gyereket szülnöm, hogy mindig szülési szabadságon lehessek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése