2012. október 21., vasárnap

Fejlemények

Joel majd kicsattan, délután például letettem mászkálni, és a szokásos két perc után nyavajgás helyett háromszor körbekúszott a konyhában, aztán bement a szobájába (ilyen még soha nem történt), és eljátszott a vonatokkal egy nagy csomó ideig, míg én azon törtem a fejem, most oda kell-e ülnöm mellé, vagy hagyjam csak játszani magának. Ráadásul már délelőtt megcsináltam az óraterveket, úgyhogy nemigen volt semmi dolgom.
A csodaszerek eddig semmilyen változást nem vittek véghez a tejtermelésemben, úgyhogy a tápszer figyel a hűtőben a hajnali etetéshez (hozzávetőlegesen 3-kor).
Mostanában ilyeneket csinál:





Mindezt szünet nélkül, ha van mibe (kibe) kapaszkodni, és ma utánaugrott a babakocsiból az eldobott cumisüvegnek is. Én pont az ugrás pillanatára fordítottam el a fejem, úgyhogy röptében kaptam őt el. Megjegyezném, közvetlenül mellette ültem. Veszélyes egy gyerek. És ma végre ülésből sikerült mászásra váltania. Előredől, ereszti le a felsőtestét, majd frászt kap (és kis híján sírva fakad az ijedségtől), mikor végleg leér a földre. Akkor megállapítja, hogy ez már a siker kapuja, mégse sír inkább, hanem hátrafordítja a lábait, és uzsgyi az örömében tapsikoló anyuhoz.
A rendkívül pontos mérlegünk szerint 100 grammal többet nyom, mint tegnap. Éljen, b"H!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése