2012. október 16., kedd

Boys, boys, boys

Arra jutottam, hogy megint túl sok körülöttem a férfi. Bár nem tudom, ez még mikor volt így.
Mindenki kidőlt, Joel szed itt egyedül Béres cseppet... b"H! És már megint elaludt egyedül a kiságyban. Persze először meg kell szoptatni, hagyni forgolódni és vigyorogni, megvárni, míg elfárad, aztán betenni a kiságyba, ahol megtépi a nyulat, megrángatja a mackót, zörög a zenélős házikóval, izeg-mozog, míg végül elnyomja az álom. Ma gyorsan ment, amiben része lehet annak, hogy tegnap hajnalban felébredt, sírt, meg akartam szoptatni, de csak feldühítettem, majd elringattam, de mihelyt betettem az ágyába, újra sírt, aztán fél órán keresztül ringtunk az ikeás fotelban a nappaliban, hol nevetett, hol nyöszörgött álmában, majd elkezdett világosodni, és akkor vissza tudtunk menni aludni. Ennek következményeként nyolckor ébredtünk. (Mázli, hogy Rosh Chodesh van, és nem volt első órám, mert a reggeli ima hosszabb a fiúknak.)  Közben Maozt leverte a lábáról az október, fáradtsággal kezdődött, aztán hőemelkedés, rémálmok, szédülés, már kicsit jobban van, hazajött a munkahelyéről délben, főztem zöldséglevest, együtt megebédeltünk, aztán egész délután aludt.
Mindenki beteg, a jesivában is egymás után dőlnek ki a gyerekek. Egyébként azt hiszem, olvad a jég a kilencedikben. Tegnap két órám is volt velük, az első azzal telt, hogy erőlködtem, ordítoztam, ők meg szartak rá, majd bejelentettem, hogy mostantól, aki nem dolgozik, nem tanul, nem figyel, az részemről olyan, mintha ott sem lenne, következésképpen hiányzónak fogom beírni, ennek fényében vegyenek vagy ne vegyenek részt az órai munkában. Ettől persze betojtak, mert ha hiányzásuk van, nem engedik őket haza időben a hétvégén. Aztán bementem a második órára, és az egyik srác (aki rendszeresen ezt csinálja, egyébként), megint kérdezgetett, hogy miért jöttem Izraelbe, meg mikor, és akkor hogy tudok így héberül, és a férjem is magyar-e, vagy ő izraeli? És akkor mondtam, hogy remek, akkor válaszolok mindenre, de kérdezzenek angolul, így gyakoroltuk legalább a kérdő mondat szórendjét. Aztán kiderült, hogy betértem, ami meg végképp halálosan érdekes, mert ettem-e disznót, és ettem-e rákot, és ettem-e sajtburgert, és finom-e. És van-e tetoválásom. Vicces volt. Viszont ma legalább egy kicsit haladtunk, és kevésbé szenvedtünk.
Más: A Joel felhizlalása projekt. Komolyan kérdezem, van olyan gyerek, aki megeszi ezeket a kásákat? Nincs íze. Egyáltalán. Illetve úgy képzelem, talán a fűrészporé ilyen. Holnap még majd kipróbálom a vaníliásat, aztán a többit nem csinálom meg feleslegesen. Próbálok lefekvés előtt adni neki egy kis tápszert, amibe teszek a kásából, így nem érezni, hogy íze nincs, viszont kicsit megtömi a pociját. Olyan kis édes, úgy akar inni a cumisüvegből is, mint belőlem, egészen a szájához közel fogja, nem emeli, aztán nem érti, miért nem jön semmi belőle. Fekve azért már egész jól megy neki. Nem mintha sokat evett volna belőle. Előtte megdézsmálta a kekszet, amit sütöttem. Hülye voltam, kellett volna egy keveset sütnöm mandula és dió nélkül is. Teljes kiőrlésű lisztből csináltam, nem tettem bele csokipöttyöt, és a cukor nagy részét is helyettesítettem datolyasziruppal, szóval kategóriájában az egészségesek közé tartozik, csak hát kicsit nagyok a manduladarabok. Hogy az áfonyáról ne is beszéljek. De azért így is kapott belőle, mondván, mindegy, csak egyen már valamit. Persze túl van ez is lihegve, mert előtte is megszoptattam, meg utána is, meg még toltam a szájába a cumisüveget, tutira nem ment éhesen aludni.

2 megjegyzés:

  1. A mi tejpép mintánk is fűrészporízű volt. Pedig anyatejjel kevertem. Szerintem inkább adj neki más tápláló ételeket lefekvés előtt. :)

    VálaszTörlés
  2. Igen, szerintem is mással kellene próbálkozni. Csak tényleg érdekelne, melyik kisbaba eszi ezt meg.

    VálaszTörlés