2012. szeptember 22., szombat

(Moce) Shabat (t)shuva

Ma Joel könyvéből olvasták a Haftarát.

Van abban valami érdekes (valami titok), hogy a gyermekeinkért akarunk sokáig élni, de hosszú életet a szülők tiszteletéért ígér az Örökkévaló.

A Jewish home-ban (איש וביתו) a gyereknevelésről szóló részhez értem. Egészen félelmetes és nyomasztó, mekkora felelősség. Ez egy nagyon jó könyv. Egy ismerősöm azt mondta, mikor látta, hogy olvasom, hogy neki is megvan, de az ilyen könyvek csak arra emlékeztetnek, mennyi mindent nem tartunk, vagy nem úgy, ahogy kellene, ezért inkább nem is olvassa... Bár valóban kicsit szárazan kezdődik és többnyire halachákkal, nagyon hamar nagyon érdekes lesz. Most arra gondolok, mennyit veszít, hogy nem olvassa el.

Ezen kívül még azon gondolkodom, hogy át kell-e állítanom az időt a telefonomban, vagy átáll magától. Mert a héten Jom Kipur, és mindig előtte állnak át téli időszámításra Izraelben. Hogy kevesebbet kelljen böjtölni. Egészen félelmetes, hogy az emberek többsége tényleg azt is hiszi, hogy akkor rövidebb a böjt, pedig (mivel naplementétől másnap a csillagok megjelenéséig tart) valójában csak hamarabb kezdődik, így az estére több böjt jut, és másnapra kevesebb, még csak kb 18.10 lesz (19.10) helyett, mikor feljönnek a csillagok, és Jom kipur véget ér. Vicces egyébként, hogy minden évben hisztériáznak ezen egy sort, hogy de ne állítsák még vissza az órát (a héten egy néni megmondta a rádióban, hogy ő hajlandó ezért egy órával tovább böjtölni...), és persze soha nem érnek el semmit. Szerintem móka, hogy van min vitatkozni, és nem bánom, hogy reggel hatkor majd már világosban kelünk megint, de az kár, hogy mikor Szukotkor az ember kirándulna, hirtelen már hatkor sötét van. Persze az esti sétákról meg korán haza lehet érni. Pro, kontra, pro, kontra.


1 megjegyzés: