2012. szeptember 10., hétfő

Anya szeme fénye



Ugyanez a gyerek a bölcsiben nem eszik, nem alszik, nem játszik, csak sír, sír, sír. Vigyem el orvoshoz, hogy biztosan nem beteg-e, biztosan nem a füle-e, mert azt is folyton tépkedi. Persze, tépkedi, mert fáradt. Azért elmentünk a rendelőbe, Joel pont úgy nézett ki, mint akinek komoly fájdalmai vannak, fülig ért a szája. Orvos csak délelőtt volt, de legalább foglaltunk időpontot a kilenc hónapos vizitre. Itthon aztán költöttünk egy verset is, most már kívülről tudom: Büszke vagyok magamra,/ ma meglógtam a bölcsiből,/ büszke vagyok magamra,/ ma meglógtam a bölcsiből./Ügyes Joel! Ezt tapsikolás közben kell mondani, és az Ügyes Joel!-nél két kézzel meg kell simogatni az ügyes Joel kis okos fejét. A délután folyamán aztán valamikor az a bizonyos fog is kibújt. Még nem láttam, mert nem enged ujjal vagy arccal a szája közelébe, de a kanál határozottan koccan valamin odabent, és ezt még az előtt vettem észre, hogy elmentünk volna a játszótérre kavicsot enni, úgyhogy csak a foga lehet. Mellette dudorodik a másik, úgyhogy a jókedvnek még nincs vége. Olyan gyorsan nő ez a gyerek!
Ma egyébként (megint) megkérdezték, terhes vagyok-e. Áááá! Szerencsére a mérleg mostanában a barátom, és nem omlottam össze. De fogok, mert tegnap éhesen mentem a sukra macskakaját venni, és beszabadultam az édességboltba. Igen, egy dobozzal. Hogy a csokibevonatos kávészemeket ne is említsem. Szóval meglátszik az majd a fogyigörbémen...

2 megjegyzés:

  1. Na, Dovi például nem ül így megtámasztás nélkül, csak maximum néhány másodpercig.

    VálaszTörlés
  2. Most, hogy ráérzett az ízére, igyekszik a babakocsiból is fejre előre kiesni. Persze nem hagyjuk, de igyekszik.

    VálaszTörlés