2012. július 4., szerda

A (narancs)sárga leves története

Itt van egy ilyen leves. Nagyon finom, nem igazán tudni (ránézésre), pontosan mi van benne, mert püré, otthon lehet, hogy főzeléknek hívnák.Azért nagyon eltéveszteni se lehet, merthogy narancssárga. A baba hozzátáplálásában is fontos szerep jut neki, már hetek (hónapok) óta mondja nekem Orit, Maoz nővére, hogy a mittudomén ki olyan finomra csinálja, hogy a babák rögtön megeszik, míg másét csak tologatják ki a szájukból, és hogy a titka, hogy belefőz egy rúd fahéjat. Joel meg ugyebár nemet mondott a karalábéra is, a sütőtökre is, második körben valamiért a répára is, ezek mind megmaradtak a jégkockatartóban fagyasztva, ételt kidobni pedig csúnya dolog. Ezen kívül maradt még néhány gumisodásnak indult répa a hűtőben, meg egy megpucolt krumpli, ami már túl sok lett volna, ha megsütöm a halhoz, ezekkel mind kezdeni kellett valamit. Sárgaleves!!!
Szóval, ami nyers volt, megfőztem annyi vízben, ami ellepte (só nélkül) egy rúd fahéjjal, majd hozzáöntöttem a jégkockapüréket is. Serpenyőben olíva olajon üvegesre pároltam egy nagy hagyma felét meg egy felvágott gerezd fokhagymát. Ezt hozzáöntöttem a zöldségekhez (tehát: kevés sütőtök, 4-5 közepes-kicsi répa, egy édeskrumpli, kevés karalábé, egy krumpli), összeturmixoltam (a fahéj nélkül), tettem el belőle bébiételes üvegekbe Joelnek, a maradékon meg rottyantotam még, tettem bele őrölt gyömbért, borsot, őrölt római köményt, kurkumát és húsleves-port (kb. vegeta). Baromi finom lett, Maoz is odavan, ilyeneket mond, hogy jobban főzök az anyjánál. Joelnek pár cseppet adtam csak, mert a délelőtti őszibarack után voltunk, de még jóval az esti-délutáni alma és banán előtt, ő mondjuk pofákat vágott, de azt szokott minden első falatnál, viszont megette. Mindenkinek ajánlom, főleg télen klassz, de nekünk most is finom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése