2012. június 30., szombat

Moces

Kilenc perc múlva kezdődik a nap legrövidebb órája (22:00-23:00). Pénteken jól jön a hosszú nappal, de aztán olyan későn megy ki a Szombat, hogy mire elpakolunk, és Joel is elalszik, nagyon késő lesz. Holnap el kellene mennem a jesivába, hogy rájuktukmáljam magam, mert az igazgató úgy érzi, még rengeteg ideje van iskolakezdésig, nem kell a betöltendő tanári állásokra pályázókkal foglalkoznia. Nem tudom, Joelt hogy vigyem, a mei tait betettem a mosógépbe (még kivehetem), mert felhívott a nő a gmachból*, hogy itt az idő, vissza kell adnunk. A babakocsit meg csak odáig (a falun túl, még kerítésen belül) elvinni autóval (a kollégium igazgatója, aki itt lakik, megígérte, hogy elvisz) tíz perc kedvéért felesleges.
Amúgy megint semmi nem történik, Maozzal időnként összeveszünk, mert megint félóráig felkapcsolva maradt a boyler, meg mikor találok már állást, és ha ne adj' Isten nem találok, akkor ugye gyerekekre fogok itthon vigyázni blablabla. Nem találjuk persze a közös hangot, mert ő hisztérikusan és pánikban kezdi, amitől nekem elborul az agyam és még tovább hergelem, aztán meg bogozzuk a szálakat, amiből az lesz, hogy te kezdted, nem te kezdted, illetve részemről, hogy nem az a baj, amit mondott, hanem ahogy. Az Örökkévaló áldjon meg minket bölcsességgel! És munkát is adhatna.
Na, most kezdődik.

*ingyenkölcsönző

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése