2012. május 8., kedd

Mézzel és citrommal

Most eszembe jutott valami. Mindjárt visszajövök.

Ellenőriztem a mezuzákat. A minap láttam egy videót, és erről eszembe jutott, hogy ellenőrizni kellene nekünk is, mert ez a betért és megtért párosítás nagyon jó, csak néha a részletekre nem figyelünk vagy nem tudunk a fontosságukról.

A másik. Valahogy mostanában többször is találkoztam a témával, hogy miért vannak a nehézségek, miért érnek minket bajok stb. És arra jöttem rá, hogy a mindennapi apró-cseprő bajok nem igazán vágnak minket fejbe. Bosszankodunk, dühít vagy lemondó belenyugvással átsiklunk felettük. Ha valami igazán nagyon rossz történik, vagy valami igazán súlyos dolog árnyéka lebeg felettünk, akkor kinyílik a szemünk, és elkezdjük keresni a miérteket. A nagy baj felébreszt. Talán, ha a kis figyelmeztetésből értenénk...
Miért írom ezt? Mert választékos kifejezéssel élve beteg vagyok, mint az állat. Az orvos szerint (aki a mellkasomat nem hallgatta meg; de komolyan, mi van az orvosokkal errefelé???) sima megfázás, de rég nem voltam ilyen szarul. Az orrom folyik, időnként bedugul, a fülem is szörcsög, fáj a torkom, egyszer szárazon köhögök, egyszer fullasztó slejmeset, tüsszögök is, és nincs erőm. Mára már a fejem is fáj, és lázam is van. Nagyon szeretnék jobban lenni. Kicsi Joel álló nap a játszószőnyegen fekszik, csak szoptatni veszem fel. Olyan angyal, hogy nem is sír, ma háromszor is elaludt ott magától, aztán minthogy még fáradt volt, betettem a babakocsiba, és kevés tologatás után ott is elaludt. Maoz is fantasztikus, fürdeti, játszik vele, altatja. Rajtam is segítene, de speciel nem nagyon van mit tenni. Kaptam valami tüneti gyógyszert, meg mindjárt eszem valamit, hogy ne üres gyomorra vegyem be az akamolt.
Nem arra gondolok, hogy ez kis dolog vagy vagy dolog, csak arra, hogy napok óta készülök tenni valamit, de mindig elfelejtem, és talán ez a nyitja. Szóval tessék odafigyelni a kis kellemetlenségekre, lehet, hogy üzenetet hordoznak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése