2012. május 5., szombat

Az elmúlt hét képekben

 Lakóhelyünk "mezzo al verde"-ből pillanatok alatt átfordult "mezzo al giallo"-ba. Még a Pészachot követő héten megállapítottam ezt. De ez nem szegi kedvünk. Az igazi izraeli mindenben megtalálja a szépet, országában mindenekelőtt, és nem túloz, hanem szívéből beszél. Nálunk például virágba borult a kert. Így:



A sivatag mellett lakni nem minden nehézségtől mentes. Meleg van, erős szél fúj esténként, mindenféle csúszómászókra lehet számítani a meleg hónapokban és igen-igen sok a por. Úgy általában is, de vannak napok, mikor sárgásbarna az ég tőle. És száll: az utca, a muszka, a pepita, a néger. És a polc. Aztán letöröltem. Aztán másnapra pontosan ugyanígy nézett ki.



Joel rágási mániáját kielégítendő vettem egy akkora rágókát, amit már elbír. Az Edit nénitől kapott maci ugyanis még kiesik a kezéből. Azért beletelt másfél-két hétbe, hogy megtanulja, hogyan tegye a szájába, és hogyan érdemes megfogni. Azóta el se ereszti.



De hogy tényleg a fogai jönnek-e, vagy csak valami olyasmit láttam, ami addig is ott volt, csak nem figyeltem rá, mert nem volt miért, nem tudom. Minthogy folytonos mozgásban van, és lehetetlen belenézni a szájába, mert vagy becsukja, vagy kinyújtja a nyelvét, azt találtam ki, hogy folyamatosan fényképezem, hátha lesz használható kép, amit majd kinagyítok, és azon meglátom, hogy ott-e az íny alatt a foga. (Beteg dolog, tudom.) Nos, a terv kivitelezésének a képminőség állta útját. És valószínűleg tévedtem, még nem vagyunk olyan közel a kibújáshoz.


Majdnem elfelejtettem. Végre elkészültem a Smá-képpel:



És amiről nincsen kép: Átfordult! Ezúttal a hátáról a hasára, és még volt annyi türelme, hogy kiszabadítsa a maga alá szorult kezét, és felemelje a fejét a földről. Már egész nap ebben mesterkedett, délután 180 fokban elfordult az ágyában a nagy próbákozástól, aztán délután is nagyon hintázott, éppen elmerengtem, hogy hamarosan biztos sikerül is neki, amikor elkezdett nyöszörögni, mire odanéztem, és jé, a hasán feküdt. Gyorsan megdicsértem, hogy milyen ügyes fiú, aminek meg annyira örült, hogy hatamasakat kacagott nekem, illetve velem. Aztán hazaért Maoz minchából, mondtam neki, mi történt, mire Joel gyorsan megismételte a mutatványt. Pont ma szóltak be megint, hogy nem jó, hogy nem teszem a hasára, de árulják el nekem, melyik hason fekvős baba ünnepli a négyhónapos szülinapját azzal, hogy a hátáról a hasára fordul? Naugye. Az én nagy és okos fiam!

2 megjegyzés:

  1. Dovi azóta se ismételte meg a mutatványt, úgy tűnik, véletlen volt.

    VálaszTörlés
  2. Az mindegy, nem hinném, hogy elhatározzák "Most pedig megfordulok", csak úgy átfordulnak.

    VálaszTörlés