2012. április 1., vasárnap

Cat

Basszus, ez a nap is elrohant. Olyan jó nekünk, szélesítik mögöttünk az utat, és hegy hatalmas fúró-markoló töri a követ egész álló nap. Nap végére pont ideértek a mi karavánunk mögé, úgyhogy holnap hág majd csúcspontjára a vigalom. Mivel amerre járok, lábam nyomán épülnek a házak, vagyis akárhová menjek, biztos, hogy rögvest építkezni kezdenek (ezzel lehetne ám valamit kezdeni itt...), nekem már meg sem kottyan egy kis zaj, de Joel nem tud tőle aludni, és az egyébként is ébren töltött óráiban sem különösebben élvezi, így aki okos, kitalálhatja, mennyit tudtam takarítani Pészachra. Szerencse, hogy nem leszünk itthon, így nem kell annyira (ennyire) megőrülnöm, de azért így is lenne mit tennem.
Azért volt, amit sikerült, például négy adagot is sikerült kimosnom. A negyediket már sötétben teregettem, a pálmalevelek kopogó zajában, amiről gyorsan kiderült, hogy eső. Nem hittem a fülemnek (és a bőrömnek), gyorsan megnéztem hát az időjárásjelentést, és megnyugodtam: nem esik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése