2012. április 28., szombat

Mosogatás

Szokásunkhoz híven nem mosogattunk Szombaton. Délután átugrottak Eladék, és szotyiztunk is, sütiztünk is, szóval volt koszos edény bőven. Maoz mondta, megcsinálja, mondtam, á, nem kell, majd én. Aztán megint megkérdezte, biztos vagyok-e benne, hogy én akarom elmosogatni. Egyáltalán nem akarom, de jobban járok. Nem, nem, ő elmosogat. A felével sem végzett, már elfogyott a hely, akkor nyaffintotta az elsőt.Odamentem, elrendeztem a hanyagul egymásra dobált tányérokat, a csöpögtető fele felszabadult. Aztán kezdte a második adagot, eltört egy talpas poharat, láttam rajta, hogy fáj érte a szíve. Aztán mikor majdnem végzett, kifakadt, hogy bezzeg, ha eldobhatóból ennénk! No way!- mondám én. De miért nem, így rengeteg a mosogatnivaló, és ez szörnyen nehéz munka. Ez bizony így van, de ha valami nehéz, nem az a megoldás, hogy egyszer használatosra cseréljük. Még szombaton se? Pont szombaton akarsz műanyagból enni? És ha vendégeink vannak? Akkor sem. Maximum, ha nagyon sokan. (Karavánban, hahaha.) De miért nem, ez így nem normális. Mert egyáltalán nem kívánom a gyerekeimet arra nevelni, hogy ha valami kicsit nehéz, akkor könnyebb megoldást kell keresni, valamit, amivel nem kell vesződni, csak éppen kárt okoz. És hogy az ilyen emberek jóvoltából, mint én, élünk még mindig normális környezetben, és nem egy szemétkupac tetején. Nyaff-nyaff-nyaff.  Maoz, mondtam vagy nem mondtam, hogy elmosogatok? És most ő fáradt. És persze holnap majd újra mosogathatom el a felét, mert zsíros maradt. Ez van, ha az ember megházasodik és nem egyedül éli az életét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése