2012. április 8., vasárnap

Mennek a dolgok rendben

A Pészach újabb fejlődési lépcsőfokra tolta fel Joelt. Olyan jókat kacag a pofákat vágó apján, hogy nem győzzük csodálni. Szuper édes. Eddig jól telik az idő anyóséknál, csak azt nem értem, hogy nem emlékeznek rá, mennyire nem jó ötlet az aludni letett csecsemőt kivenni a babakocsiból és szórakoztatni. Vagy élvezik, hogy aztán mikor kimerültségében keservesen sírni kezd, nem nekik kell megnyugtatni? De akkor meg mért kérdezik ártatlan arccal, hogy mi baja? Tessék, apósom (akit nagyon szeretek egyébként) éppen most kiáltott fel egy hatalmasat, a fél család infraktust (ez miben volt?) kapott. Ilyenkor én nem tudok magamon uralkodni, pedig akarok, tényleg, és nem vagyok kedves. Most csak annyit mondtam, hogy én nem altatom el újra. A tévé is üvölt, mert nem hall rendesen. Rémesen zavar, nálunk mindig hiperhalkan ment, mert anyám utálta, ha hangos.
Éhes vagyok, de semmi jelét nem mutatják, hogy enni akarnának. Ráadásul már délután is éhes voltam, és benyomtam egy-két kinthagyott fasírtot (illetve annak tripoli megfelelőjét), amit rendesen utálok, de így, hogy kenyér helyett krumpli van benne, finom. Viszont hús, úgyhogy nem ihatok tejet. Pedig jól esne. Most meg beállt a babakocsi mellé üvöltözni a fia szobájába, hogy jöjjön ki (mert eszünk, ezek szerint mégis éhesek).
Akárhogy is, mindenütt jó, de legjobb otthon. Napközben jó itt, de estére elfáradok. Még van hat nap. A végén lehet, hogy megcsókolom majd Micpe Kramim földjét.

1 megjegyzés:

  1. És megint aktuális a legjobb okoskönyvet is leköröző Jóbarátok jelenet, amikor Rachel felébreszti Emmát. Mutasd meg nekik! ;)

    VálaszTörlés