2012. április 11., szerda

Így telik az idő Even Shmuelben

SzegényJoel, annyit cincálják, mindenki kézbe veszi, örülnek neki, szórakoztatják, hiába mondom, hogy aludnia kellene. Aztán tegnap durván kifakadtam, mert úgy kifáradt du. 3-ra, hogy félórát altattam, nyöszörgött-sírt a vállamon, míg végre nagy nehezen elaludt, közben tömködte az ujjait a szájába, én meg még nem jutottam el nála az aktuális körömvágásig, úgyhogy belülről összekaristolta a száját, és aztán láttam, hogy véres nyállal áztatta el a felsőm. A síró gyerekem meg a vére a pólómon kicsapott egy biztosítékot az agyamban, és kiosztottam a Maoz tesóit rendesen, szólni se bírtak. Aztán később bocsánatot kértem, hogy nem így kellett volna, egyikükhöz ráadásul igazságtalan is voltam, de azért még tartanak tőlem, ezt érezni. Apósom nagyon szerethet engem, mert annak ellenére, hogy milyen hirtelen és hevesen mondtam meg a magamét, nekem adott igazat. Anyósom meg kötötte az ebet a karóhoz már szombat óta, hogy kamill blue-val kell a gyereket fürdetni (mert attól olyan jó illata lesz...), úgyhogy ha én allergiát kapok tőle, akkor majd ő megfürdeti. Vett egy fürdetőszivacsot is, mert én olyan hanyag anya vagyok, hogy még szivacsunk sincs (van, csak nem használom), pont akkora, mint a fél gyerek. Azt jól telenyomta a tusfürdővel, véleményem szerint egy felnőtt ember 5-6 fürdés alatt használ el annyit, és elkezdte fürdetni Joelt, akit meg Maoz tartott a mosdókagylóban, mert persze sem a kádat, sem a bele való "babatartót" nem hoztuk el. Tudtam, hogy Joel mennyire nem élvezi, de kussoltam, hogy béke, szeretet legyen, de aztán Joel sírni kezdett, mert kifeszítették, mint azt a másik zsidót régen, aztán sírt is keservesen, míg jól meg nem szoptattam, aztán önvédelmi álomba merült. Ma már én fürdettem, és ez mostantól így is lesz. Nehéz, egyrészt akarom, hogy anyósomék része legyenek az életének, de anyósom néha olyan ostobaságokat bír csinálni és beszélni, hogy csuda. Arra jöttem rá, hogy fel lehet nevelni úgy hét gyereket, hogy elemi dolgokat ne tudjunk a kisbabákról. Ugyanis tegnap nem értette, mért akarom én "erőszakkal" elaltatni, mikor ha fáradt lenne, nyilván maga is elaludna. Aztán mondtam neki, hogy ha a felnőtt ember aludni akar, bevonul a szobájába, de ha én ötpercenként bemegyek hozzá cintányérokat összeütögetni, meg elénekelni az Eszer ecbaot li jes-t, neki se fog sikerülni. Áh, falra hányt borsó. Joel meg kis mimóza ráadásul, tiszta anyja, úgy szeretem!! Mondják is, hogy rám jobban hasonlít. Maoznak persze nem esik jól, de végülis a Micpében meg én hallgattam, hogy "tiszta Maoz". Egyébiránt vicces, a fél arca lebarnult... Meg a fél karja picit leégett. Nem vészes, picit piros, időben kapcsoltam, hogy árnyékolni kell. Az én karjaim, na azok vörösek. Ez Ashkelonban történt hétfőn. Ilyen szépek voltunk:



Azóta vettünk naptejet.
Lebabázott egy macska, hallom, ahogy csipognak a kölykei. Egészen kis vékony hangjuk van. Maoz mondta, hogy látta, hogy az anyamacska kihoz egy kölyköt, és leteszi a kutyához. Az meg nem csinált vele semmit, megnézte. Ez egy különleges kutya, az ő macskájukkal nagy barátságban is van. Tegnap meg ahogy sétálgattam, jött utánam (illetve ugyanazon az útvonalon haladtunk) két kutya, és azzal szórakoztak, hogy minden macskát felkergettek a fára, akit megláttak.
Aztán két kislánnyal beszélgettem, akik guggoltak a kapuban egy ház előtt, kérdezték, hogy hívnak, és hogy kisbaba van-e a babkocsiban, mert nekik is van ám, és hogy hívják a kisbabámat, nekik pedig lakk van a körmükön, amit a nagymama kent fel rá nekik, de még nem száradt meg. Kis helyesek.
Egyébként mindent összevetve jó itt. Nem akarom elkiabálni, hiszen három nap még mindig hátravan, de már így is jobban bírom, mint gondoltam. Nagy szerepe lehet ebben annak is, hogy a szomszéd a múlt héten költözött vissza a saját házába, aminek egy részét újjáépíteni kényszerült, és kilenc hónapig egy kicsi karavánban lakott, ami előzőleg raktárkonténer volt, csak kimeszelték és lecsempézték, tettek bele wc-t meg mosdót, zuhanyzót. Mi most itt alszunk, ha a Maoz öccse kiabál, zavaró, de nem hangos annyira, hogy Joel felébredjen. :D Joel, aki nyilván megint fejlődési ugráshoz érkezett, mert tegnap éjjel háromszor kért enni, harmadjára reggel hatkor, amikor széles vigyorral üdvözölt, majd egyértelműen a tudtomra adta, hogy ő most a maga részéről elkezdi a napot, és játszana, ha nem bánom. Nem bántam, játssz kisfiam... Aztán minthogy társaságot is igényelt, lepasszoltam az apjának, és aludtam kilencig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése