2012. április 16., hétfő

Ezért nem írtam semmit tegnap:

Éjjel Joel 3 óránként enni akart, aztán nappal csak nyöszörgött, vigyorgott, felváltva a kettőt, nyöszörgött általában, és vigyorgott, ha altatni próbáltam... Aztán fél 12-kor (pontosan) elkezdett sírni teljes erőből, és akármit csináltam, nem hagyta abba 12.55-ig. Az elejét véletlenül tudom, a végén meg azért néztem az órát, mert már azon gondolkodtam, orvost hívok, és bár nekem óráknak tűnt a sírás, jobb, ha tudom pontosan. Szóval üvöltött szegény, mint akinek komoly fájdalmai vannak. Már azt hittem, eltörtem a vállát, ahogy az ágyon hasról hátra fordítottam (mert akkor váltott épp csak sírásból üvöltésbe), úgyhogy még le is vetkőztettem megnézni, de semmi baja a vállának, próbáltam szoptatni, a lábát tornáztatni, hátha a hasa fáj, így tartani, úgy tartani, kicserélni a pelenkát, megint megszoptatni, nyugodtan ringatni, ugrálni vele, mindent, komolyan mindent, de nem hagyta abba. Aztán valószínűleg kifáradt, és elaludt, úgyhogy hagytam is, hadd aludjon rajtam, addig én is pihentem. Szegény, olyan édes volt, ahogy szipogott még sokáig alvás közben is a sírástól. 20 percet aludt, aztán felébredt és megszoptattam. Aztán megint mosolygott, én meg bőgtem, hogy ilyet nem szabad anyával csinálni, nem szabad ráhozni a frászt. Szóval ez volt tegnap, később sem aludt, csak talán egy félórát, míg kiteregettem, és egyedül sem volt hajlandó elszórakoztatni magát, úgyhogy a lakás egy csatatér még mindig. Biztos (remélem), hogy ledobok majd 10 kilót, ha elkezd mászni, mert már most fárasztó. Tartanom kell, hogy a lábamon vagy a hasamon állhasson, ezt irtóra élvezi, meg azt is, ha a vállamra teszem, mert onnan is leér már a lába az ölembe, és akkor rugdossa ki magát, a hátam mögött a szekrény ugyanis érdekesebbnél érdekesebb dolgokkal van tele, amit neki okvetlenül alaposan szemügyre kell vennie. Úgyhogy most kar- és mellizomra gyúrunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése