2012. április 25., szerda

Az izraeli hadsereg elesettjeinek emléknapja

Az én hozzáállásom az emléknapokhoz ... (keresem a szót) ... még nem kialakult. Nem részletezném. Valami idegesítő kis gyomorremegést kaptam tegnap este attól, hogy Maoz különböző, az alkalomhoz passzoló zenéket kezdett lejátszani a youtube-ról (a tévéantennát ugyanis nem sikerült megjavítani). De nem szóltam, mert valójában nincs igazam. Talán az piszkált, hogy gombnyomásra (meg)emlékező üzemmódba kapcsolt. Ezt még tanulnom kell.

"Mindennek megvan a kora, és ideje van minden dolognak az ég alatt. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje van az ültetésnek és ideje az ültetés kiszakításának. Ideje van a megölésnek, és ideje a gyógyításnak; ideje a lebontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje van a gyásztartásnak s ideje a táncolásnak. (...)" (Kohelet 3, 1-4)

Ez az emléknap a legtöbb (de könnyen lehet, hogy minden) izraelinek személyes. Úgyhogy gyorsan el is kezdtem imádkozni, hogy nekem sose legyen az. Éppen szoptattam, Joelt megáldottam a lehetséges összes áldással, hogy baj soha ne érje. Aztán eszembe jutott a 2008/09-es tél, mielőtt Izraelbe jöttem volna, éppen állt a bál Gázában, és Maoz aggódott, hogy behívják. Én is aggódtam, és mikor ezt mondtam XY-nak, ő erre azt válaszolta, hogy "a hazáját védi". Együttérző volt, akár egy vállrándítás. Kösz. És azt te tudod, mit jelent?
Holnap Jom haacmaut (a Függetlenség napja). Örömbe fordul át a fájdalom. Örülünk, mert Izrael független állam. Erre is emlékszem, a négy évvel ezelőtti, a 60. évfordulóra. A metrón valaki Metro-t olvasott, a címlapon homokból épített nagy Dávid-csillag a Tel avivi tengerparton, benne egy 60-as.
Ma emlékezünk, és fáj, holnap öröm lesz, evés-ivás, zászlólengetés. Az év többi napján meg a kettő együtt; bennem több az öröm, másokban több a gyász, kinek mit hoztak az évek.
Még nyolc perc, és megszólal a sziréna. Így emlékezünk gombnyomásra. Mint a sófár hangja, ez is mélyre nyúl.




"Felemelem a fejem"



"Húsz éves maradt"

és újra:



Emlékezem azokra, akikre nem tudok, hátha megválthatom ezzel a jövőt.



Izraelben az a szép, hogy az életnek értelme van, pontosabban hogy úgy tűnik, az emberek tudják, mi az. Hogy ami történik, annak helye van, hogy  a filmnek még nincs vége.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése