2012. március 25., vasárnap

Nyári délután a szobában

Olyan idő van, rátelepszik az ember mellére. Mintha nyár közepe lenne Letkésen. Párás meleg, száll a pollen, a por. Joel is érezheti, ő is olyan kis nyomott, tömködi az ujját a szájába, de nem sikerül elaludnia. Az előbb tettünk egy jó nagy sétát a kendőben, ő aludt benne egy félórát, összenyálazta a felsőmet, nekem megfájdult a derekam. Most ebédeltem, úgy érzem, kipukkadok, pedig (szerintem) nem sokat. De nem is esett jól. Igazából semmi sem esik jól. Innék valami turmixot, de nincs itthon turmixba való gyümölcs. Inkább sétálunk még egyet. Úgy sincs kedvem mosogatni (a szombati edényeket, amik még mindig ott figyelnek a mosogatóban, lusta disznók vagyunk). A szobát is robbantottam, elővettem az ágy alól a nyári ruhákat, a fele sem jön rám. Ami rám jönne, annak egy részében nem ehet szoptatni, egy része meg megy a terhes ruhákhoz, mert lóg. Most minden halomban az ágyamon. és egyébként sem tudom, mit akarok még a nyári ruhákkal, mikor megint esni fog, és hideg lesz.

Amúgy pedig nem szeretem a verseket, és József Attilát különösen nehezen viselem, de:

Fuldoklik már a széternyedt szoba.
A polituros asztal és a székek
Vén arca kéksötét homályba réved.
Vár rám a lépcső villogó foga.

De lenn a fürdő-strandon, a Dunán,
Piroscsíkos, vizes trikók feszülnek. -
Jó ára van a könnyü tüllnek,
A friss szél futkos fodrai után.

Nem volna rossz az ódon Óbudába,
Ingujjba lenni, vagy nem is ruhába.
Kis korcsmában a sört isszák. - Talán

Ha én is innék, habzana a szám.
Száradt a számpadlása és a nyelvem.
Jaj, inni kell, de akkor föl kell kelnem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése