2012. március 26., hétfő

Nagy gyerekek

Iszonyat, milyen elvárásaink vannak a gyerekek (kisbabák) felé. Rendszeres időközönként, egyen, játsszon, aludjon, ne sírjon túl sokat, éjjel ne ébredjen fel, legfeljebb enni, legfeljebb kétszer, aludjon el egyedül, és ha ezekből valamit már sikerül teljesítenie, aztán másnap újra ringatni kell, mert nem sikerül szájába dugva az ujját egyedül elaludnia, nem értjük, mi lelte. Mert ugye én például rendszeres időközönként eszem és teszek-veszek, minden nap ugyanakkor megyek aludni, napközben minden nap egyformán vagyok álmos vagy fáradt. Nincsenek hangulatingadozásaim, nem befolyásol az időjárás, a hangok, más emberek. Meg vagyunk mi veszve.
Hogy nem jó az, ha szopja az ujját, mert nem fog tudni leszokni róla. Kenjek rá valamit, ami rosszízű! Margit...! Mert mi nem tördeljük az ujjainkat, nem csavargatjuk a hajunkat, nem rázzuk a lábunk, nem harapdáljuk a szánk szélét... Ne cumizzon, mert nem lesznek jók a fogai, bezavar a szoptatásnál, nem jó, ha olyan dologtól tud megnyugodni, amit el lehet tőle venni, vagy elveszthet. Mert mi nem függünk a reggeli kávétól, a napi x szál cigarettától, nem húzogatjuk a nyakláncunkat, nem kapunk frászt, ha fél percig tölt be valamit a net.
Nincs, aki ránk szóljon, az a baj.

5 megjegyzés:

  1. Továbbá mi sem eszünk, ha éhesek vagyunk, megvárjuk, míg letelik az x idő, akkor is csak a megengedhető időt fordítjuk evésre, és még csak véletlenül se élvezetből tesszük. (Ja, és ha aludni megyünk, beállítjuk az órát x időre, mert ennünk kell.)

    VálaszTörlés
  2. Mondjuk, ha fáradt vagyok, tutira nem kelek fel hatkor, és ébresztem az egész családot, h nyavalyogjak nekik, milyen fáradt vagyok, és altassanak el. Áááááá!

    VálaszTörlés
  3. Pisti, nem sok hiányzik hozzá, hogy több szerepet kapj a blogomban, ha így folytatod. Akár érted, mit írok, akár nem. :P

    VálaszTörlés
  4. Tessék, az apjuktól csak a hülyeséget tanulják...

    VálaszTörlés