2012. március 1., csütörtök

Ismerős arc

Hogy ezek a fiúk milyen jól tudnak aludni! Bent horpasztanak a szobában mindketten (és a macska is, gondolom befoglalta az ágyam, hogy végre kitakarodtam belőle), én meg már megittam a kávém, megettem az óriás fahéjas tekercsem (ez tök érdekes, a sukon reggel csak nagyot lehet kapni, a kicsiket csak délután sütik, és Maoz reggel szokta venni), elolvastam ezt-azt, beillesztettem Katynak két Matthew Grey Gubler (Criminal minds) képet a fb-ra válaszul arra, amit ő ajánlott nekem, és értesültem róla, hogy Jeruzsálemben havazik. Itt nem, szerintem nem is fog, a szél fúj csak még mindig. Most épp nem esik, félnapsütés van. De éjjel 4-kor félelmetes volt megint, és megint csak én ébredtem rá fel. Azt hiszem, azért ébredek fel, mert álmomban érzékelem, hogy "szörnyű zajt csap az eső és a szél", és akkor ez az üzenet beérkezik az éjszakai anya-központba, ahol ez azt jelenti: "jaj-jaj, szegény Joel, biztosan nagyon megijedt ettől a zajtól, biztos nagyon fél", mire felébredek. Joel persze egyáltalán nem izgatja magát a viharon, viszont felébred, mert éhes (és 5-6 óra után lehet is).
Egyébként azt hiszem, ha még nem is egészen úgy tekint rám, mint az anyjára (gondolok itt a mi érzelmekkel átszőtt anyafogalmunkra), már több vagyok neki, mint tejesember. Tegnap remekül eltársalogtunk, nevetett nekem meg mosolygott, és este úgy tűnt, jobban izgatom, mint az apja (pedig nem volt éhes). Azért jó volna, ha neki is nevetgélne, akkor Maoz is előadhatná azt a bizonyos jelenetet Amelie csodálatos életéből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése