2012. február 26., vasárnap

Távolabbi kilátások

Megint mosok, Joel ruháival dugig van a mosógép. Az érem másik oldala, hogy a szekrény tök üres, már a tescós rugikat adtam rá, még jó is, hogy elfogyott a többi, mert már jók rá, noha méretezés szerint 3-6 hónapos babákra valók. Nem lehet bízni a méretezésben. Azért jó volna, ha ma nem kakálná össze magát. Hazárdírozunk, mert ráadásul elfogyott a(z akciósan vett) márkás pelenka, és már az olcsót használjuk, amiben az a jó, hogy ugyanaz a méret, de egy picivel nagyobb, és az a rossz, hogy a gumírozása messze elmarad a márkásétól, vagyis az első, laza csuklómozdulatokkal feltett pelenkából Joel térdéig folyt ki a kaka, és nem is csak a lé... Fujjj. Szóval jó szorosan rá kell erősíteni. Maoz tegnap mondta, hogy a Rami Leviben (supermercado) lehet kapni mintát pelenkából, úgyhogy most kipróbáljuk szépen az összes fajtát, hátha van jó áron jó fajta. Ha nem, akkor vadászom az akciókat, addig meg marad ez a rászorítós. Amúgy Joel láthatóan ugyanolyan örömmel pakolja tele ezt is meg azt is, neki mindegy.
Úgy fest, elaludt, kifutok mindjárt teregetni, mert mára szép napsütést ígértek (amiből semmit sem látunk), de szerdán akár már havazhat is. Nem vicc, komoly. Megmaradni nem fog, mert 2-5 fok lesz, de ilyen hideget én még nem is éltem Izraelben, de szerintem a Maoz (ez a déli gyerek) sem. Mondtam neki, majd mikor végeztem az éjszakai szoptatással, meglesem, esik-e a hó, és felébresztem, ha igen. Hihetetlen, már mindjárt március. Rá kell jönnöm, hogy az időjárás a zsidó naptárhoz igazodik. Nem lényeges, hogy már március lesz, még mindig Purim előtt vagyunk.
Apropó Purim. Huzogatós játékot játszunk, vagyis kihúztunk egy-egy családot, és még Purim előtt kell nekik titokban meglepit készíteni kétszer. Aztán Purimkor a szokásos ajándékküldésnél lehull a lepel. Még semmit sem küldtünk, ráadásul sikerült azt az egy családot kihúznom, akikkel soha nem beszéltem. Szerencse, hogy a tanulás, ami kéthetente szokott Szombaton lenni, ezúttal pont náluk volt, és tudom, milyen mintát fessek a mécsesekre, amit adni szeretnék. De ez önmagában nem nagy kényeztetés a családnak, szóval kellene sütnöm valami sütit. Muffin lesz belőle, ez már elég valószínű. De aztán kell még egy, és nem érzem magamban a kreatív erők munkálását. Lirazék két üveg kólát, két csomag popcornt (amit itt így ejtenek: popkóren :D) és egy DVD-t találtak az ajtó előtt egy cetlivel: nézzétek, élvezzétek. Hát ez tök jó ötlet. Nekem nincsenek ilyenjeim. Mondjuk mi meg még nem kaptunk semmit, szóval késésben éppen még nem vagyok.
A másik: A nők hejehujájára beöltözünk. Kollektíve, esküvőnek. Mindenki kiválasztotta a maga szerepét. Namost én és a tradícionális zsidó esküvő... Már három esküvőn is voltam, az egyik az enyém volt, a másik kettő két másik betért lányé... Mindenesetre nézegettem a cetliket, amikre a szerepek voltak írva, Lea ült mellettem, végül rávett, hogy legyek a vőlegény (szefárd) anyja, hogy az illik hozzám. Nnna... Miért is? Erre kivágta magát, hogy az akcentusom miatt (a magyar akcentusom sokszor hiszik spanyolnak), ami kicsit sántít, de hagyjuk. Szóval most szfaradi örömanyának (így hívják?) kell beöltöznöm. Előttem van a tipikus példa, Zsaklin, Maoz nővérének az anyósa, tán konkrétan tőle kellene elkérnem némi ruhát és ékszert, mert hogy nekem honnan lesz annyi aranyam, az nem világos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése