Tehát:
- takarítani, az egész lakást (még mindig porszívó hiányában a szoba marad koszos)
- megpucolni és összevágni a krumplit
- megfőzni a rizst (mert az mégis van itthon)
- sütit sütni
- papírvirágokat hajtogatni a terem feldíszítéséhez Purimra
Továbbra is vár Joel jelmeze (és a sajátom is), és egy rakás lyukas zokni és harisnya (nem vagyok igénytelen, csak a csizmám egy zoknilyukasztó szörnyeteg).
Tegnap egyébként sikerült megfőznöm mindent, amit elterveztem, de ettől eltekintve a nap egy katasztrófa volt, a macska lerántotta a fényképezőgépet az asztalról, amiben valami eltört, úgyhogy nem működik, felhívtam a Maozt, kiakadt, kiraktam a macskát, elkezdett zuhogni, visszaengedtem, a tappancsán egy hatalmas sárgombóccal gyorsan felugrott a frissen felhúzott halványkék takaróhuzatra (gyorsabban fut, mint én gyerekkel a karomon ajtót csukni), onnan elhajtottam, úgyhogy gyorsan átfutott a másik szobába a fehér kanapétakaróra, aztán onnan is kihajtottam, bezártam a fürdőszobába, onnan is kiszökött. Közben Maozzal egész nap fasírt a fényképezőgép és a macska miatt (az a hülye macska is valahogy mindig az ő cuccait szúrja ki). Az idő takony, Joel egész nap nem aludt és nyűgös volt, én meg egyre fáradtabb. Reméljük, hogy
- a mai nap jobb lesz
- a fényképezőgépet aránylag olcsón meg lehet javítani
- hamarosan kitavaszodik
Egyébként nem tudom, az idő és/vagy a fáradtság-e, de Joel úgy szopik, mint egy kis vadállat, rág és rángat, és nagyon fáj.
Kezdem azt hinni, hogy mi ugyanazt az életet éljük két különböző helyen. Különös tekintettel a kis vadállatokra.
VálaszTörlésKísérteties...
VálaszTörlés