2012. február 16., csütörtök

Kicsi zsarnok

Kezdek megorrolni Joelra. Szerintem olvassa a blogot, mert ma nem hagy enni. Ha már sétálni nem tudunk menni az eső miatt... Nem hajlandó sehol máshol álomba szenderülni, csak az ölemben, és ha beteszem a babakocsiba, felébred. Most épp nem, hála az Égnek, és 11 után is elgügyörészett magának (Paolo Nutinire, hiszen az a kedvencünk), amíg megfőztem a tésztát, és betettem a sütőbe. De alvás helyett, teszem hozzá.
A másik: Sarah, barátném a betérős ulpánból (ismerősömnek hívnám, ha nem lenne olyan személytelen ez a szó) tegnap este még arról panaszkodott a fb-on, milyen sokat gépelt, ma meg már mazaltovoznak neki, mert megszületett a kisfiuk. Három héttel hamarabb, és otthon a fürdőkádban (ezt előre így tervezték). Úgy látszik, csak Joel ragaszkodik ennyire az anyja öléhez. Kint is, bent is. Ennek a kintinek az lett az eredménye, hogy először paradicsomos-gombás tésztával ettem le (a nyakában találtam meg utólag), aztán a Nesquik crunchiestól kakaós tejet folyattam rá többször.
Amúgy azt hiszem, ma rámnevetett, márminthogy rám, nekem, nem csak úgy, de lehet, hogy csak kakilni készült. Kérdés: Ha rendszeresen áztatja át kakilével a nadrágját, az az én hibám vagy a pelenkáé? Mindegy, 60-70 fokon kijön. Ez is, meg a többi is, amivel leettem.
Úgy terveztem, csinálok ma csokis kekszet, és sütit Szombatra, de már attól elfáradok, hogy belenézek a mosogatóba, mi mindent kellene elmosnom először is. Még a süti esélyes: mindent összekever, sütőbe betol; de a keksz...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése