2012. február 20., hétfő

Égig érő fű

A Maoz meg én, a hobbikertészek. Elültettünk-vetettünk egy csomó zöldségfélét, illetve a Maoz. Jó szorosan egymás mellé vetettük a magokat, nehogy rendesen tudjanak nőni. Ezt most ő, de tavaly ugyanezt csináltam a sarkantyúvirággal... Aztán úgy hagytuk, majd nő. Persze a leírásra, hogy mikor van a vetés ideje, nem vetettünk ügyet, mikor akkor vetünk, amikor időnk engedi. Van, ami nő, a rukkolát például akár téphetném is le. A rozmaring nem mutatkozik, és a kálák is lapulnak még a macskakaki alatt a ház oldalán. Egy hagymát szerencsére megtartottam cserepes használatra, az nő szépen idebent. Gyomlálni nem gyomlálunk, mert ilyenekre végképp nincs időnk, szóval most már ember legyen a talpán, aki megkülönbözteti a gyomot az előbújó petrezselyemtől. Egyébként meg lehet: a gaz ezerszer gyorsabban nő. Alkalmasint készítek fényképet az ablak alatt pompázó dús növényzetről is, lassan pihenni lehet az árnyékában. Az október-november magasságában gyökereztetés céljából begyűjtött növények közül, melyekkel csúfos kudarcot vallottam, csak egy húsos levelű földönfutó eresztett gyökeret, el is ültettem őket a padka mellé, de már lehetetlenség megtalálni a gazban. De nem adom fel, ma elültettem az évelő margaréta magjait. Most ülnek. Meglátjuk, mi lesz. Eddigi legnagyobb sikerem a százszorszépekhez fűződik, elszórtam a szélben, még otthon, és most Kata kutyája, Szotyola élvezkedik a virágszőnyegen.


Elég szép eredményt értem el a körömvirággal is, be is gyűjtöttem az elszáradt virágról a magokat, majd azt is elültetem. Van még egy avokádómagom, sorban a harmadik, ami nem akar kicsírázni, nem tudom, mi bajuk velem, pedig ezzel végképp semmit nem kell csinálni, csak várni. Bezzeg a kaktuszok a wc-tartályon, amik alatt alig van föld, nem locsolom, viszont naponta kétszer párával burkoljuk őket be, virulnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése