2012. január 3., kedd

Final countdown, csapó 8

Azon gondolkoztam, lehet, hogy a baba csak udvarias, és a sorát várja, mert tudja, hogy először még Hilának kell szülnie (kellett volna már).
Ma volt itt Odaia az Anya az anyáért-tól (אם לאם), egy önkéntes szervezettől, amire a Maoz talált rá valahogy, és akik családlátogatóként működnek, segítenek különböző dolgokban, testi-lelki támaszt nyújtanak vagy valami ilyesmi. Nem ő fog jönni, hanem majd ő keres valakit, aki passzol hozzánk és valahol a környéken lakik. Igazából nem tudom, mennyire kell ez nekem, de ártani nem árthat, és a Maozt megnyugtatja.
Tegnap megkaptam a levelet a kórháztól, küldtek néhány szórólapot, egy tájékoztató füzetet, és egy rakás matricát (a vonalkodómat), amit magammal kell majd vinnem. A füzetet mindjárt áttanulmányozom, leírják, hogy megy a bejelentkezés, aztán a vajúdás, szülés, mi az, ami ott rendelkezésre áll. Van egy rész arról, mi történik, ha a szombatot bent kell töltenem, kaja stb. Maozt okosítják a munkahelyén, nem mindig örülök neki, nem szívesen magyarázom el újra és újra, miért akarok legalább megpróbálni epidurál nélkül szülni, és hogy miért nem akarom, hogy alapból bekössék az infúziót, ha nem muszáj. Tudom, hogy elvileg ez nem kellene, hogy zavarjon, mármint az infúzió, de engem baromira zavar, nyilván a fejemben van a hiba, de ez lényegében mindegy, engem zavar, úgy érzem magam, mintha félkarú ennék. Ha később ne adj' Isten mégis szükség lenne rá, fél perc alatt be lehet kötni, addig meg a Maoz feladata, hogy itasson. De ezt a munkatársai nem értik, hiszen nincs is annál jobb, mint hogy nem kell ilyesmire figyelni, kapom az infúziót és kész. Persze, nincs is annál jobb, infúzió, érzéstelenítés, aztán szóljanak, ha kint van a gyerek... Engem nem érdekel, ha másnak így jó, csak hadd legyen jogom másként gondolni. A másik dolog a rooming in. Hogy neki azt mondták, az nem jó, mert nekem aludnom kell, és nem tudok pihenni, ha folyton mellettem a gyerek, azért vannak a nővérek. Igen, és egy nővérre jut vagy 15 baba, gondolom. Nyilván mindre maximálisan oda tud figyelni. Egyébként értem, és magam is tartok tőle, hogy az kemény menet, ha rögtön odarakják mellém a kis bevásárlókocsiban, de egyszerűen elképzelni is alig tudom, hogy miután közel kilenc hónapig meglehetősen közeli kapcsolatban álltunk, olyanok voltunk, mint a borsó meg a héja, egyszer csak szülés után elviszik, aztán ha ők úgy gondolják, ideje ennie, odahozzák. Ne már na, az enyém! Szóval a lényeg, hogy jelentős hozzáállásbeli különbségek vannak a Maoz munkatársai és köztem. Itthon a Rachel Green-féle "no uterus, no opinion" aranyszabályát érvényesítem, az lesz, amit én akarok, ez nyilvánvaló. Egyébként Odaia, aki itt volt, hat gyermek édesanyja, a legkisebb négyéves, és azt mondta, most, az utolsó szülésnél változtatott, eldöntötte, hogy érzéstelenítés nélkül akar szülni, nem csak megvárni, hogy a kórházi személyzet megszülessze őt, dúlát fogadott, és egészen másképp élte meg az egészet, mint előtte ötször. Tessék, nem én vagyok elvarázsolva. És valami csak volt, ami miatt úgy döntött, hogy változtat. Általában azt is kétszer meggondolom, fejfájásra bevegyek-e valamit, de szülni rögtön úgy érkezzek, hogy légyszi, döfjetek már tűt a gerincembe? Aztán meg, hogy aludni akarok, vigyétek már innen a bömbölő kis békát? Egyáltalán, hogy ehet ezt előre eldönteni? Majd meglátjuk, mi lesz és hogyan. (És mikor........)

2 megjegyzés:

  1. Állítólag az első éjszaka a legkönnyebb, és én se akarom, hogy elvigyék. Jó, biztos fáradt leszek, de voltam már (és leszek) néhányszor nagyon fáradt az életben. Ő pedig akkor fog megszületni, sötét, meleg, kényelmes anyaméhből a hideg világos nagyvilágba kerülni. Én meg az anyja vagyok, nyilván az a fontosabb, hogy neki jó legyen.

    VálaszTörlés
  2. A védőnőm egyébként a közös szoba mellett volt nagyon. Különben meg nem azt mondják, hogy a nap nagy részét átalussza? A kórházban igazán nincs akadálya annak, hogy én is aludjak, amikor ő (mármint a látogatókat leszámítva, de azok akkor is ott lennének, ha a baba nem velem van, de a tájékoztató szerint nappal jobbára az anyukák mellett vannak a babák). Amúgy meg attól függően, hogy mikor születik meg, lehet, hogy az én nappal-éjszakám is felcserélődik, aztán kuksolhatnék ébren egész éjszaka egyedül, így legalább a babával kuksolhatok.

    VálaszTörlés