2012. január 15., vasárnap

Brit

Mármint brit mila, nem Britannia. Jó tudni, hogy ezen minden jelen lévő férfi keresztülment, és a gyerekeik is meg az apáik, és láthatóan mind remekül vannak.
Szóval kicsi fiunk teljesítette az első micváját, cserébe nevet kapott, Joelnek hívják. Mivel egy kismama ideje igencsak be van osztva, megint az Eszternek írott levelemet másolom ide.

A szombat jó volt, pihentem kicsit délután, (előző) este meg időben mentünk aludni, ami aztán jól jött, mikor a baba (Joel!!!) egykor enni kért, majd nem aludt el a ötig, hanem nyöszörgött, sírdogált, tiszta pelenkát kért, majd újra enni.
Jaj, ez a brit nem móka, akármit is mondjanak. Se én, se ő nem élveztük, utána jó sokáig még a szájában volt az a boros gézlap vagy mi, biztos attól sikerült olyan jól aludnia. Most viszont felébredt és sírt, valószínűleg pisilt, és az fájt neki, de mivel megnyugodott, elhalasztottam a pelenkacserét a következő etetésre. Maozt elküldtem a gyógyszertárba, remélem kap mindent, a fájdalomcsillapító igen sokat segítene rajtam, nem tudom, ez a gomba elleni krém mennyi idő alatt kellene, hogy kinyírja a szájából meg a mellemből a gombákat. A másik, amit felfedeztem, hogy alvás után jobban viselem a fájdalmat. Vagy tényleg kevésbé fáj, nem tudom. Majd a kórházban csekkold le a baba nyelvét, és ha fehér, kérdezd meg tőlük, nem gomba-e, és tudnak-e adni valamit ellene. Szerintem az ilyesmire azért oda kellene figyelni a kórházban, azt bezzeg elmagyarázták, hogy ne igyak forró kávét, mikor a kezemben tartom... Időközben megtudtam a káposztáról, hogy vigyázni kell vele, mert el is apaszthatja a tejet. Úgyhogy majd óvatosan vele, ha használnád. Mindegy, nekem segített, most meg egyelőre úgy fest, b"H túljutottam a belövellős, mellszétrobbanós szakaszon.
Azért, mikor kint van, elég nehéz elhinni, hogy belefért a hasadba, akármekkora hasam is volt, azért nem tudtam elképzelni, hogy hogy volt ő oda behajtogatva.
Azt hiszem, át kellene öltöznöm, most ment el a rokonság, anyósék már péntek déltől itt vannak, főz, úgyhogy a falu által készített ételek a hűtőben várják a sorsuk, ez engem idegesít, persze. Én aktívan űztem a semmittevést, ami fura, de valahogy nem bírtam zavartatni magam, nem tűnik logikusnak, hogy míg az egész falu azon fáradozik, hogy a friss kismama pihenni tudjon, és semmi gondja ne legyen ételre, én mégis udvariaskodjak és segítsek az anyósomnak, mert neki muszáj főznie. Egyébként két nap alatt elhasznált negyed flakon mosogatószert, a konyharuhát egyszer sem csavarta ki, se a szivacsokat, és folyamatosan töröltem utána a pultot, mert állt rajta a víz. Természetesen az után is, hogy erre felhívtam a figyelmét. Persze van húsos kés a tejes evőeszköz között meg ilyenek, oda se neki. A gáz most le van csukva, de meg se merem nézni. majd a Maoz letakarítja. Itt többet nem főz, az fix. És a papucsomnak is csak a felét találtam meg, fogalmam sincs, hova tűntette el, pedig még az ágy alá is benéztem. Aztán megérkezett a család (kicsit késve, nem úgy, mint a rav D., aki egyáltalán, de ennek örültem, mert azt akartam, hogy a Maoz apja legyen a szandak, ő meg le akart mondani a rav D. "javára", merthogy ez jár neki, de úgy látszik, hogy nem jár, mert végül mégse tudott jönni, és ezért mégis A Maoz apja töltötte be a tisztséget:)). A Maoz családja meglehetősen hangos. Ezzel nincs baj, Joel gond nélkül alszik, még a trombitára se ébredt fel a zsinagógában, viszont a hangosságon kívül van valami problémájuk az ajtóhasználattal is. Egyrészt, hogy vigyázzak a gyerekre, meg mindig legyen elég meleg, meg miért nem teszek rá még egy takarót, hát hideg a pofija, jaj, a sapka nem ér le a fülére, másrészt meg egyik sem csukná be maga után az ajtót. Aztán kiakadtam, hogy nem barlangban lakunk, van ajtót, az ajtót pedig csukjuk, és hogy utoljára mondom.
És most elmentek, és csönd van, és Istnem, de jó!

Na, azóta kiderüt, hogy a fél pár papucsomat elcsomagolták és elvitték...
Tisztába tettük (a Maoz, mert én paráztam) Joelt, a kötést lerántotta a pelenka, hívtuk a mohélt (a nyisszantóember), mondta, ha nem vérzik, nem baj, csak olajozzuk, hogy ne ragadjon a sebhez a pelenka. Ha már olajozunk, megolajoztuk az ajtókat is, hogy ne nyikorogjanak.
A gyógyszertárban nem volt az egyik krém, amit kértem, és nem adták a gomba ellenit (amim van, azt valaki adta, és visszaadnám), mert ki mondta nekem, hogy gomba (a mohél, egy ötgyerekes anyuka meg az internet, és az első, hamarosan esedékes védőnőlátogatáson meg is nézettem volna), szóval holnap reggel már megyünk is a gyerekorvoshoz. Addig befájdalomcsillapítózom magam, amennyire lehet.
Maoznak holnap be kell mennie néhány órára a munkahelyére, egyedül leszünk itthon. Izgulok. Meg az éjszaka miatt is. Most nem fürdetek három napig. Majd cicamosdunk.

2 megjegyzés:

  1. Abban mi is megállapodtunk (hmm.. inkább közöltem), hogy a brisz utáni első pelenkacsere az apát illeti. Van rá nyolc napja, hogy megtanulja, hogyan kell. Ez férfidolog.

    VálaszTörlés