2012. január 2., hétfő

Az első hátralévő nap örömei

Reggel 8-kor pofátlan egyedek telefonon ébresztenek, és megkérdik, jó időpontban telefonálnak-e. Hát már nem teljesen mindegy, ha felébresztettek?? Megnéztem az időjárásjelentést, emlékeimmel megegyezően azt állítják, ma még esős-borús, de holnaptól ismét napsütés lesz, elindítottam hát a mosást. Felhívott a nő a Misrad haKlitából, hogy mivel összesen több, mint 24 hónapot töltöttem az alija előtt Izraelben, kell írnom egy levelet, amelyben kérem őket, hogy adják meg a juttatásokat. Hogy ezt tegnap miért nem tudták mondani... De nagyon kegyesek hozzánk, mert el is faxolhattuk nekik (itthon megír, beszkennel, Maoznak átküld, Maoz kinyomtat, faxol). Azóta viszont nem lehet elérni őt telefonon, tehát vagy megkapta, vagy nem, vagy jó, amit írtam, vagy nem. Kiírnék néhány cd-t, de az összes cd szar, több óra elmúltával sikerült egyet találnom, amire kiírtam, amit akartam. Nem segített rajtam sokat, mert a Maoz hifije is egy szar, azt állítja, nincs benne lemez. Kiteregettem, úgy egy órája, szépen kezdett sütni a Nap. Most szakad az eső, úgy 50 perce. Csináltam répatortát. Az odaégés határán vettem ki a sütőből. Mindjárt elkezdem olvasztani a tetejére a sajtot. Persze nincs krémsajtom, macisajttal próbálkozom, meglátjuk. Éhes vagyok, csináltam egy fél zacskós levest. Felet, mert amikor a sütős dobozt visszatettem a szekrénybe, a hasammal lelöktem a tányért, amiben a por volt, és beleborult a mosogatóba. A felét tudtam megmenteni. És a gyerek még mindig nem akar megszületni. Simcha reggel beszélt a Maozzal, azt álmodta, fiam született. Hát ez az, hogy én is csak álmodozni tudok róla, a gyerek meg tesz rá, nagy ívben méghozzá.
Most ráüvöltöttem a macskára, mert egy lábbal beleállt a tepsi süteménybe. Nincs ma türelmem hozzá, ha még egy ilyet csinál, kirakom az esőbe, aztán nyivákolhat. Most megpofoztam, mert bele akart enni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése