2012. január 13., péntek

Aprók a szülés után -1

A macska a Maoz ágyát részesíti előnyben, mert azon van a kedvenc takarója (a sütőtök színű). A baba kiságyára akasztottam az eső elől bemenekített körszárítókat (Ikea, barbapapás) a kis fehér ruháival a radiátor mellé, h mielőbb megszáradjanak. Meg is száradtak, elkezdtem összahajtogatni őket, és leraktam az ágyamra, majd kimentem pisilni, mert nyöszörögni kezdett, és ha felébred és enni akar, akkor egy órát biztos ülök az ágyon vele, és esély sincs wc-re menni. Visszamegyek folytatni a hajtogatást, gondolom, mindenki el fogja találni, hogy hol feküdt el a macska. Igen, igen a bodyk és a kisnadrágok között. Eszem a szívét. Bár hajnalban már befeküdt a lábamhoz töktakaró ide vagy oda. Még annyit arról a reményemről, hogy a síró gyerek elől fejvesztve menekül majd, hogy köddé foszlott. A baba sír, a macska meg ugrik (mostmár csak készül, mert az első izma megfeszítésével egy időben erélyesen rászólok, hogy: Katje, NEM!), hogy megvzsgálja közelebbről a zajos kis csomagot, ami ugyan pont az ő mérete, mégse néz ki macskának. Amikor megjöttünk a kórházból, először ügyet sem vetett rá, majd leült a kisággyal szembe az ágyra, és bámulta, aztán magát a tükörben. Majd megint a babát, majd magát a tükörben. Mondom, hogy ez tiszta Maugli.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése