2012. január 18., szerda

Aprók 7 - Tanácsháza

Megtaláltam a noteszt, amiben írogattam a kórházban:

"Hasznos tanácsok kismamáknak:
Hasára fordítani a gyereket, mikor ébren van.
Ez szép, csak a gyerek gyakorlatilag nincs ébren. Ugyanis eszik, belealszik az evésbe, és legközelebb enni kel fel, amikor már nincs abban a hangulatban,hogy hasra fordítsa ez ember. Még egy dolog ébreszti fel, a kakis pelenka, amitől meg aztán végképp olyan hangulatba kerül, hogy a világon semmiről sem lehet vele tárgyalni. Viszont ha a mellkasomra teszem, kinyomja magát, biztos az is számít.

Annyit pihenni a kórházban, amennyit csak lehet, hiszen otthon nem lesz lehetőség rá úgy, mint itt.
Kérdés: Mit jelent, hogy
amennyit csak lehet? Szeretném, ha komolyan belegondolnának, mennyit lehet, ha éjjel-nappal lázat és vérnyomást mérnek. Meg ha a szobatárs reggel 6-tól este 12-ig járatja a tv-t. Ha 3x takarítják a szobát naponta. Ha nem odázhatja el az ember az étkezést, mert ha nem megy kezdésre, száraz kenyeret rágcsálhat reszelt zöldséggel, mert ez marad. Ha a gyerek bömböl, nem csak azért, mert az újszülöttek már csak ilyenek, hanem mert a fent említettek őt is zavarják, ahogy a halk beszédet nem ismerő látogatók (jelenleg a ***** franciák), a csapkodás, a bomba becsapódásával megegyező hangerővel nyíló éjjeliszekrény és egyén zajok. Gondolom, az a zaj is zavarja majd némiképp, amit azzal keltek, hogy leütöm a franciák széket pakoló kis fattyát. Miért nem szólnak rá, hogy nem a játszótéren van??? Utálom a franciákat, kész, izraeli lettem. Elmenekültem volna a szoptatós szobába, de zárva. Mi a francért zárják pont szükségállapotban be???"

Tegnap a védőnőtől megkaptuk az eligazítást. Szeretem, mikor különböző helyekről egymásnak ellent mondó tanácsokat kapok. De az világos, hogy ezzel a védőnővel lesznek nézetkülönbségeink. Vagy lehet, hogy nem nézet-, mindenesetre lesznek. Hogy tudniillik, nyugodtan fordítsam a hasára a picit, hogy azon aludjon, mert annál nincs is jobb, főleg, ha én ébren vagyok. Kérdés: Az, hogy nappal van és ébren vagyok, mit segít rajta? Nem ülök felette és nézem folyamatosan, akár alhatnék is. Merthogy pl. Ámerikában már felhagytak ezzel a hátára fektetős dologgal, mert nincs bizonyítva, hogy tényleg segítene megelőzni a (hasz vesalom) bölcsőhalált. Persze az okoskönyv meg azt mondja, bizonyítva van, csak még azt nem tudják, miért előzi meg. De Joel amúgy is tiltakozik az egyedül (vis nem a térdemen, nem a mellemen) hasonfekvés ellen, én meg nem fogom erőltetni egyelőre.
A másik, hogy 5-10 percet elég szoptatni mindkét mellen. (Lehet, hogy 15 percet mondott, de többször elismételte, és mindannyiszor 5-10 percnek hallottam). Ó igen, és aztán 5-10 perc múlva újra, mert a fél ki nem nőtt fogára nem elég az, amit ennyi idő alatt eszik. Nálunk az etetések közel egy órán át tartanak (pelenkacserével), és bár tényleg előfordul, hogy csak nyamnyog vagy belealszik, és semmit sem csinál, mihelyt abba akarnám hagyni a szoptatást, vadul enni kezd (ne kapcsold ki, ébren vagyok, nézem a tv-t...).
Ébresszem fel, ha négy óra elmúltával nem ébred fel enni, éjszaka is. Persze a kórházban azt mondták, éjszaka lehet hagyni tovább aludni, de még a könyvek is azt mondják, és hát nem ez a lényeg, hogy megtanulja, éjszaka inkább alszunk? Persze, hogy ennie is kell, de szerintem amíg ez a "túlalvás" csak éjszaka fordul elő, az annak a jele, hogy Joel különleges gyerek, aki már nagyon fiatalon gondol az anyukájára, és megérti, éjjel pihenni kell, hogy nappal finomabb és több legyen a tej. Miért baj az, hogy nem kell hetekig-hónapokig szenvedni, míg megérti, váltakoznak a napszakok? Na mindegy, azért engedtem a nyomásnak valamennyire, és azt mondtam, ha nem ébred 4 és fél óránként, felébresztem magam, és be is állítottam a telefonom... Nem volt rá szükség. Több, mint négyóránként evett, de nem sokkal. Most akkor min kell parázni?
Jaj,és hogy egyszer ebbe, egyszer abba az irányba tegyem őt a kiságyba, hogy ne szokja meg, melyik irányból érkezem, mert akkor csak arra fog fordulni, és eldeformálódik a nyaka (vagy a válla?). Komolyan, az az érzésem néha, hogy mielőtt ezt a sok okosságot kitalálták meg kikutatták, az anyák a saját téveszmés intuícióikra hallgatva neveltek nyomorékot a saját gyerekeikből. Quasimodo például egészen biztosan ennek a mindig egy irányba fektetésnek volt az áldozata.
Egyetlen dolog, amit mondott, és engem igazolt (a Maoz szüleivel szemben), hogy nem kell agyonöltöztetni meg agyontakargatni a gyereket, a 22-23 fokos szobában két réteg ruha és egy könnyű takaró elég neki. Ezt mondjuk nem én találtam ki eleve, hanem ennyit adtak rá már a kórházban is, gondoltam, akkor nekem sem kell többet.
Na, és jövő hétfőn jön hozzánk ez a hölgy családlátogatni. Remélem, utálja a macskákat, akkor istenien ki fogunk jönni.
Ó, egyébiránt ma Joel elég sokat sírt reggel, mire rájöttem, hogy nem hisztizik, hanem tele a pelenka meglepivel, és a cserekor már bömbölésbe kezdett átcsapni, a macska meg persze a kanapén aludt a gyerekszobában (ennyit arról, hogy oda nem mehet be...), és nemtetszését kifejezendő, hogy még ott se ehet nyugta a hangos, csupasz kis békától, jól bokán harapott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése