2011. december 11., vasárnap

Ügyintézünk

Na, megírtam ezt a listát, mert őrület, hogy sehol nincs fent, és még a főmanagernő sem érti a Minisztériumban, hogy miért. Vagy hogy telefonon miért nem adnak információt. És van még sok-sok felmerülő kérdés a félretájékoztatásról is.
A lényeg esetemben, hogy most a lelkére beszélünk a gyereknek, hogy mégiscsak inkább maradjon még bent, mert a dolgok nem mennek simán. Főmanagerasszony először kiakadt, hogy hogy lehetünk ekkora hülyék, hogy két és fél év alatt, mióta itt vagyok (vagy legyen másfél, mióta otthon összeházasodtunk), nem kértük a remekjó turistastátuszom megváltoztatását, noha a lehetőség adott volt. (Köszönjük, rav...) Aztán végülis megenyhült (a kilencedik hónapba forduló hasam, meg a Maoz vallomása miatt, miszerint egyszerűen foggalma sincsen, miből fizetné ki a kórházi költségeket), mert a mi hülyeségünk-e vagy sem, a dolgok természetes folyása szerint a mai naptól számítva egy hónapot vesz igénybe (minimum) az aliya, de annál is többet, ha tekintetbe vesszük azokat a bizonyos komplikációkat, amelyek első körben annak az orosz származású nőcilibának a sara, akinél akkor jártunk, amikor (miután tévedésből három hónapot várattak minket) még a polgári házasságunkkal kezdtünk volna valamit, és aki azt mondta (alef:), hogy nem kell aposztil a házassági és a születési anyakönyvi kivonatra, merthogy az eleve három nyelven van, köztük angolul, és aposztil csak a fordításokra kell, (bet:), hogy az erkölcsi bizonyítványból el fogják fogadni a régit is, hiszen az időközben eltelt időt úgy sem Magyarországon töltöttem. A komplikációk második körben abból adódnak, hogy míg Izraelben félórát vesz igénybe egy ilyen aposztil megszerzése, otthon kotlanak rajta három hetet (ráadásul mindjárt karácsony). Az erkölcsi bizonyítványaimat végül elfogadták (kristálytiszta szánalomból), ami azért jó, mert a kiállítás dátumától kezdve három hónapig érvényes, ami pedig iszonyat gyorsan el tud telni, hiszen annak még meg kell érkeznie a postán a húgomhoz (aki egyébként vagy a főiskolán van - nem Budapesten..., vagy dolgozik, vagy a vizsgáira tanul, magyarán időmilliomos), azt le kell fordíttatni (és itt ismét említeném a karácsony-szilveszter-január eleji vákuum Bermuda háromszögét), aztán megszerezni rá az aposztilt, postázni Izraelbe, és elvinni a következő előre okosan lefoglalt időpontra a Minisztériumba. Jórendben, tehát főmanagerasszony úgy döntött, elfogadja az erkölcsi bizonyítványomat (-aimat, igazából, mert kettő is volt), sőt kiderítette, hogy az ak. kiv-okra az itteni Külügyben is lehet aposztilt szerezni. Maoz rohan, odaér, állítják, hogy nem lehet. Felhív, újra bekopogok az irodába, mondom, a Külügyminisztériumban azt mondják, külföldön kiállított dokumentumra nem pöcsételnek. Néni telefonál, a másik néni is telefonál, továbbra is állítják, hogy márpedig igenis lehet. Beszélek a Maozzal: kösd az ebet a karóhoz, muszáj nekik aposztilozni, azért mert személy szerint ők most találkoznak az esettel először, nem azt jelenti, hogy nincs, csak azt, hogy ők nem tudnak róla, telefonáljanak, rohangáljanak, derítsék ki. Közben kettes számú néni megpróbál odatelefonálni maga is, hogy ne szerencsétlenkedjenek már, és főleg ne beszéljenek hülyeséget, de nem tudja őket elérni (háromnegyed 12 körül nyilván már lejárt a munkaidejük). Maoz visszahív, hogy nem pecsételnek, mert nem héberül van (hirtelen már nem is az a baj, hogy külföldi a papír), és csak héber szövegre pecsételnek, le kell fordíttatni jogásszal (hivatalosssan), és arra majd raknak aposztilt. Jórendben, újra bemegyek a menahelet asszonysághoz, mondom neki, mi a szitu, ő is mondja nekem. Mégpedig, hogy nem hiszi, hogy le kell fordíttatni végül, de megkérdezi, egyelőre megpróbálja elintézni, hogy aposztil nélkül fogadják el, adjam meg a számom, fel fog hívni, amint válasza lesz. Fel is hívott úgy egy órával később, a házassági ak. kiv. rendben van, de a születési nincs, mert (az a szép, új, EU-s, háromnyelvű, színes) nem a születésem napjáról származik, ezért azt nem fogadják el, azt fordíttassuk le, arra kérjünk aposztilt. Már amennyiben nincs meg az eredeti. Persze az eredeti egy kéthetes salátalevél állagú a5-ös cetli a Magyar Népköztársaság kiadásában, amin kizárólag magyar nyelven, kézírással szerepelnek az adataim (és amit egyébkét anno le akartam fordíttatni, aztán aposztiloztatni, de azt mondták a fordítóirodában, hogy ilyet már nem is csinálnak, mert a 13. kerületi (ott születtem) okmányirodába vagy hova, ha elmegyek, kapok szép újat, amit fordítás nélkül is mindenhol (a mindenhol rendszerint az EU tagállamokat szokta jelenteni: jelentésszűkülés vagy hogy hívtuk ezt nyelvészeten) el fognak fogadni. Igen.
Tehát most fordíttatunk, háromszáz sékelért hozzávetőlegesen húsz szót (child, father, mother, country, county, city, year, month, day stb.)
A nő iszonyatosan kedves, hogy tényleg megpróbál segíteni, és egy percig nem irigylem, hogy egy ilyen bolondokházát igazgat. Be"H rendben leszünk, minden lesz, mire lennie kell.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése