2011. december 27., kedd

Később, mint soha

Negyedik napja begörcsölt bal tenyérrel ébredek. Első nap még azt hittem, csak elfeküdtem, de ez négyszer egymás után már nem tűnik olyan valószínűnek, alighanem ez is valami furcsa terhességi tünet. És az este felfedeztem a hasamon az első terhességi csíkokat is. Kétoldalt halványpiros kis recék, olyan, mintha a macska kieresztett körömmel megölelte volna a hasam. Nagyszerű, hogy végül én sem úsztam meg a megjelenésüket, pedig roppant büszke voltam a csíkmentes génjeimre. Amúgy nem zavarnak. Ami zavar, az az esti performansz, amit nem tudom, hogy első(még-meg-nem)szülöttem produkál-e vagy a saját testem, de igen kellemetlen. Nyilalló fájdalom alhasból kiindulva lefelé meglehetősen erős vizelési ingerrel párosulva. És zárásul az igazi zsákbamacska, vagy úgy is mondhatjuk, a dühös zsákbamacska. Ez az a főként esti időszakban jelentkező műsorszám, amit a baba kézzel-lábbal-fenékkel kapálózva ad elő. Édesapja örvendezik, mert nagyon látványos (könnyen lehet, hogy így repedt meg a bőröm), édesanyja egyrészt örvendezik, másrészt jajgat, és örül, hogy stabilan elhelyezkedett egy jó széles ágyon, mert kevésbé stabilan egy kevésbé széles ülőalkalmatosságon fennállna a veszélye, hogy lerántja a durván kilengő hasa.
Hanuka utolsó napja van, már majdnem biztosan ki lehet jelenteni, hogy nem lesz hanukai babánk. Oda se neki, tiszteletben kel tartani a gyerek döntéseit. Amúgy sem tehetünk sokat ellene. Maoz nagy erőkkel magyarázza nekem, hogy különben is hol van még az a kiírt dátum, na és hogy ha egy héttel, kettővel utána születik meg, akkor mi történik, semmi, az is teljesen jó. Ilyenkor olyan tekintettel mérem végig, hogy egy pohár vizet fél perc alatt megfagyasztana, és valami nagyon csúnyát akarok neki mondani. Vasárnap estig várok, onnantól kezdve minden tudományos, féltudományos és áltudományos módszert végigpróbálok a szülés beindítására. Egyébként meg a Maoz háziját csinálom. El kellene olvasnia néhány fejezetet egy könyvből, angolul, és ehhez kapcsolódnak a kérdések vagy feladatok, ezt még nem tudom, egyelőre az olvasásnál tartok. Ugyanis hiába gyp-s angol, Maoz félórát kereste a héber fordítást a neten (mert bizonyára nem a héber fordítást kapták volna, ha lenne...), aztán meg másik félórát a rövidített változatot, de csak véleményeket talált, így azokat olvasgatta. Úgyhogy elolvasom helyette, lusta disznó, engem bezzeg folyton ***gat, ha nem héber betűkkel írok meg egy e-mailt héberül... Meg ha nem emlékszem szavakra, amiket egyébként tényleg százszor elmondott már.
Az ilyesmin mindig borzasztóan kiakadok, mondtam, tőlem beszélhetünk mostantól magyarul. Persze esélytelen, az életben nem fog beszélni magyarul, több, mint fél éve próbálok annyit a fejébe verni, hogy van a bors meg van a paprika, a fekete a bors, a piros a paprika. És nem, nem képes megjegyezni. De pedig ez a két nyelv együtt tök érdekes. Például azon merengtem tegnap, hogy a héberben a 'gyerek' jelentésű 'jeled' (ילד) jön a 'szülni' jelentésű 'laledet'-ből (ללדת), míg a magyarban a 'szülő' és a 'szülni' állnak kapcsolatban. Az angolban, a németben és az olaszban meg semmi. Legalábbis azt hiszem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése