2011. december 25., vasárnap

Hanuka 5. nap

Hát, volt olyan terv, hogy ma szülök. Eddig nem. Cserébe itthon voltam, mikor megjött az IKEÁs kocsi a könyvespolccal és a nemfürdőszobapolccal, és a "körforgalomban egyenesen"-t sajátosan értelmező másik szállító a babakocsival. A nappali közepén tehát hatalmas kartonok, amelyek megmozdítása biztosan megindítaná a szülést is, de azért nem próbálkozom vele.
Pénteken voltunk az IKEÁban, kirámoltuk elég tisztességesen. Viszont ha a könyvespolc is állni fog, lakásunkban megszűnik a káosz. A délutánom eddig azzal töltöttem, hogy kiválogattam a Maoz dobozában lévő papírokat. Az úgy működött eddig, hogy ha kapott valamilyen levelet (számlakivonat, értesítő vagy bármilyen szemét), azt beledobálta a dobozába. Néha az én cuccaimat is, ami nem feltétlenül rossz, mert megtaláltam például a papírt arról, hogy befizettem a héber ulpánt, amit ugyan nem biztos, hogy lehet, de megpróbálom majd bevasalni a Misrad HaKlitán. Szóval megtöltöttem két karton irattartót a Maoz számláival, kivonataival, szerződéseivel és a sok garancialevéllel és használati utasítással. A harmadikba az én cuccaim kerültek, alig valami, tekintve, hogy eddig láthatatlan voltam Izraelben. A negyedik üres. Majd beletesszük a baba cuccait.
Fura ez a babakocsi. Ez az egész fura. Minél inkább közelít az egyelőre persze ismeretlen dátum, annál kevésbé érzem valóságosnak, hogy ez a gyerek egyszer tényleg kijön, és Be"H itt fog bömbölni, követeli a tejet, a tiszta pelenkát meg a figyelmet. Már egészen megszoktam, hogy csak beszélünk róla, hogy majd... És egyre kevésbé akarok kórházba menni. Odáig rendben is volnánk, hogy szülök, na de aztán? Mit csinálok majd ott? És addig mi lesz itthon? Meg parázom a lábadozástól, sokkal inkább, mint a szüléstől.
Holnapra a fiúk (Maoz és Udi) fixáltak nekem két vezetés órát. Előtte bankszámát kell nyitnom. Ha már bankszámlám is lesz, olyan izraelinek fogom magam érezni, mint a csuda. Bár már így is alakul, nagyon izraeli módon beszéltem a babakocsis pasival. Mert Mitzpe Kramim sehol nem szerepel, mivel Kochav haShacharhoz tartozik közigazgatásilag. Így amikor bármilyen szállítók megérkeznek, telefonálnak, hogy most merre tovább. A körforgalomban egyenesen, végig a falun, a falu végén a dombon le, be a pici faluba egyenesen, a második karaván. Az előfordul, hogy azt mondják (gondolom, a GPS mondja nekik), a körforgalomban vagy balra vagy jobbra lehet menni, és akkor mondom is, hogy akkor jobbra, de olyan még nem volt, mint ma, hogy várom, várom, hogy ideérjen, ehelyett felhív, hogy ő megérkezett a falu végére, balra karavillák, egyenesen karavánok, de én hol vagyok. Én az utcán álltam, és ő bazira nem volt itt, mondtam neki, nem látlak, hol vagy. Hogy ő eljött a falu végére, ahogy mondtam. Mondtam, hogy tutira nem. De, ő ment egyenesen a körforgalomban, és akkor ott volt bal oldalt a kisbolt. Na, akkor te nem egyenesen mentél, hanem befordultál balra. De most komolyan, az egy igen jól felismerhető balkanyar, én nem segíthetek rajta, ha ilyen súlyos navigációs problémái vannak. Aztán végül megérkezett, bonyolult metropolisz ez a Kochav haShachar...
Most várom a Maozt, hogy megérkezzen haza, és szereljük a polcot.
Ilyen a nemfürdőszobapolc:

Ezt valójában már összeszereltem, mert nem nehéz, csak az volt megterhelő, hogy lehajoljak hozzá, amíg fekve összecsavarozom, de nem nyom sokat. Erre kerültek a gyertyatartók, a hanukia, a mécsesek, egy gyümölcsöstál, váza, ilyesmik.
És ilyen a könyvespolc, csak sötétbarna:

És persze valójában ez 3 polc egymás mellett, de azért kedves az IKEÁtól, hogy gondolkodnak is helyettünk, és kitalálják, hogy ha egymás mellé tesszük, akkor így és így fog kinézni, és ennyibe és ennyibe kerül. Én ezt értékelem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése