2011. december 19., hétfő

Az izraeli személyi igazolvány boldog birtokosa

Most világítós koronát kellene a fejemre tennem, és váltott lábon ugrálva sikítoznom végig Jeruzsálem belvárosát örömömben, és ezt is tenném, ha fizikailag képes volnék még ilyen mutatványokra. Nem vagyok, így szimplán csak örülök. (És feliratkoztam a kórházba szülni.)
Hihetetlen, hogy eljött ez a nap. Mától kezdve nekem itt mindenféle jogaim vannak, velem többé nem lehet szórakozni, semmi laca, semmi faca. Fantasztikus. A postán befizettem valami díjat, a papírral holnap megyek az orvosi rendelőbe bejelentkezni, állítólag az új bevándorló a legjobb biztosítást kapja. Hogy fölvitte az Isten a dolgomat! Azért az egy egészen különös érzés, amikor az ember faltól falig mosollyal távozik a belügyminisztériumból. Már az is egészen különös volt, hogy az ügyintéző (az új, akit kaptunk) azzal kezdte, hogy megkérdezte, hogy vagyok. Nem is értettem, vissza kellett kérdeznem, hogy Tessék? Rendkívül kedves lány egyébként is. A múlt heti nőszemélyt is láttuk, most is mindent megtett, hogy megkeserítse az emberek napját, messziről hallottuk, ahogy kioszt valami szerencsétlent, és borzasztóan örültünk, hogy nekünk többé semmi dolgunk vele.
Persze, mivel Izraelben vagyunk, a héber születési dátumom Kislev 7 (ז כסלו) lett 8 (ח) helyett, a számítógépük így váltotta át... Kötöttem az ebet a karóhoz, de a számítógép nem engedi az önkényeskedést. Most újra ellenőrzöm különböző oldalakon (chabad.org, hebcal.com, kaluach.org), mind azt mondja, Judit, neked megint igazad van... Valószínűleg a rendszerük nem vette számításba, hogy 1984 szökőév volt, vagy fogalmam sincs.

1 megjegyzés: