2011. november 5., szombat

Nem vagyok rá büszke, de...

...belerúgtam egy szembetolakodó-lökdösődőbe a buszállomás bejáratánál. Úgy vágott keresztül a tömegen, mint egy tank, én meg a nehezen tolerálós napjaim egyikének a vége felé jártam, ami épp ezen a ponton fordult át nem tolerálósba. Még épp magam elé kaptam a kezem, hogy a felém lökött hátizsákos embereket hárítsam a hasamtól, amikor elviharzott mellettem a fiatalember, és még pont időben kapcsolt az agyam, hogy üzenetet küldjön a jobb lábamnak. Nem rúgtam belé nagyot, inkább gáncsolás lett belőle. Bizonyára nem ez a legszebb történet, amit egy kismama előadhat, de úgy éreztem, nem bírok többé az önsajnálattal megelégedni, jaj, de rossz nekem, hogy az emberek taplók, muszáj volt a tettek mezejére lépnem. Egész Izrael népét fogom móresre taní-tani. (Mi az a móres?)

1 megjegyzés: