2011. november 21., hétfő

Más napokon

Ma úgy vagyok, hogy jól vagyok. Fél 11-ig aludtam, ez már nagyszerű, és kevésbé fáj a hasam. Ennek örömére lefestettem a bejárati ajtót. Kék. Fel kell hívnom a Maozt, hogy ne nyúljon a kilincshez se, mikor jön haza, hanem csörögjön rám, hogy ajtót nyissak, vagy kiabáljon vagy valami. De úgyis elfelejti, én is elfelejteném, túlságosan rögzült már a mozdulat, hogy nyúlunk a kilincshez, ha be akarunk jönni a saját lakásunkba... Az egy kicsit zavar, hogy bár csak kívülről lett lefestve, belülről is szaglik.
Kicsit rendezkednem kell a (majdani) gyerekszobában, mert Maozeste átviszi Eladdal a kanapét, hogy holnap délután üres legyen a szobánk, mire hozzák az új ágyat. Holnap éjjeltől húsz centivel több helyem lesz aludni!
Kiválasztottuk az új babakocsit, borsos árat fizetünk azért, hogy új kollekció, és sajnos nincs minden színben Izraelben, de oda se neki. Persze megvásárlás után nem tudják a szülésig tárolni, úgyhogy majd csak két hét múlva vesszük meg, amit az eladó ajánlott, ami miatt azért nem akadok ki, mert ez bizonyára azt jelenti, nem fél tőle, hogy elfogy a választott szín, és így nem náluk vásároljuk meg. Mindegy, mivel új kollekció, millió helyen lehet kapni még. Fel akartam iratkozni a kórházhoz, hogy ott szülök (itt ilyet is kell), de ebből semmi sem lett, mert személyi ig. számot kérnek, ami nekem még (mindig) nincsen. Ugyanakkor mondtam a Maoznak, hogy ezen már igazán ne húzza fel magát, majd akkor anélkül szülök ott, hogy előre bejelentkeztem volna, na bumm. Belőle kezd előtörni a falkavezér (én volnék a falka, meg a gyerek), úgy védelmez, hogy néha már kínos, a kórházi személyzet érdekében is remélem, hogy rendben lesznek a papírjaim, mire menni kell...
Egészen pozitívan kezdtem a napot, őszintén hálát éreztem mindazon terhességi tünetekért, amikben nincsen részem mint visszerek, aranyér, vizesedés, szorulás, fájó mell, fejfájás, viszkető has. Még a vádlim sem görcsöl be olyan sokszor. Ettől persze nem lesz kényelmesebb egy ekkora hasamra nőtt csomaggal aludni, meg levegőt sem kapok jobban, de mindegy.
Az előbb felhívott Bareket, hogy ha gondolom, bármikor menjek át hozzá, még mindig itthon van a kisfiával, és egyébként is hogy érzem magam. Mondtam neki, hogy ma egészen jól, de tegnap nem voltam a helyzet magaslatán, azt mondta, lehet hogy egyszerűen nem ittam eleget, télen könnyű beleesni ebbe a hibába, a kislánya decemberben született, és folyton elfelejtett inni, amitől meg fájt és keményedett a hasa. Van ebben valami, semmi kedvem inni, főleg nem vizet, és aztán eltelik egy fél nap úgy, hogy a reggeli kávé óta semmit sem ittam. Maoz kapott vásárlási utalványokat még az ünnepek előtt, és van 300 sékelünk a Home Centerbe, amit gyümölcscentrifugára akarok elverni, ugyanis nagyon szeretem a répalevet, főleg almalével keverve.
Nagyjából bepakoltam a szülős táskát, és kiragasztottam egy cetlit a szekrényre azokkal a dolgokkal, amiket csak indulás előtt teszek be, mert addig itthon használom. Van egy kisebb lista a hűtőn is, csoki, citrom, szendvics, innivaló. Annyira előrelátó vagyok, hogy kétnyelvű listát írtam, ha esetleg a Maoz is itthon lenne, és segítene összeszedni a cuccokat.
Lassacskán elmegyek bevásárolni a babának, megkérdeztük, és ott lehet hagyni a szülésig a megvett cuccot. Ezt itt így szokták, és mivel nincs még autónk, most praktikus is, hogy elmehetek megvenni, és semmit sem kell hazahoznom.
A Pilpelet nevű kutya őrt ül a házunk előtt. Az út közepén. Ez önmagában nem olyan érdekes, de délután Katje nagyon bámult kifelé az ajtóból, én meg mondtam neki, hogy most be fogom ám csukni, vagy ki vagy be, de valamerre induljon, de nem mozdult, csak mérgesen nyávogott, hogy rá akarom csukni az ajtót, és akkor láttam, hogy a kutyát nézi, és aztán - és ez az érdekes - úgy döntött, kint marad nézni a kutyát, aki meg őt nézte. Katje utálja az összes macskát, a végén még Pilpelettel fog összebratyizni. Kedves kutya, egyébként, szerintem már kicsit öreg is, és végtelen a türelme. A gyerekek rámásznak, húzzák a fülét, a szőrét, nem mozdul. Egyszer egy kislány azzal szórakozott, hogy teletöltötte a kis vödrét homokkal meg apró kövekkel, és ráöntötte szegény jó pára fejére. Ő meg lassan feltápászkodott, és arrébb ment egy pad alá aludni. Hát nem egy véreb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése