2011. november 20., vasárnap

Kérem a panaszkönyvet!

Kezdek ráparázni a szülésre, illetve inkább rákattanni, mindenféléket összeolvasok, megnézek, tegnap aztán elhatároztam, hogy majd ha túl leszek rajta, megírom az igazságot. Bár már ott tartanánk! De az még (jó esetben) több hét, akár két hónap, és nem tudom, hogy bírom. Fáj, fáj, fáj. Mindenem. Most épp a hátam, pedig eddig nem fájt (ennyire), és nem is a derekam fáj, hanem középtájtól felfelé a kényelmetlen alvás miatt. Már egy picit sem tudok hasra fordulni, teljesen az oldalamon alszom, ami meg beszorítja a kezem a 88,8 kg-om alá (ma reggeli mérés), ami nem mindig zsibbad ugyan el, de nem élvezi a lapítást. Ha magam mögé rakom, kicsavarodik, ha magam elé, alig kapok levegőt. Nem tudok egész éjjel egy oldalamon feküdni, de nem csak nehéz átfordulni a másik oldalamra, különösen két takaró alatt (ami azért kell, nehogy megfázzak, bár izzadok alattuk, csak az aggódó férjem nem hiszi el) úgy, hogy még a lábaim közé-alá illesztett párnát is át kell rakni, hanem fárasztó és fájdalmas is, nyögések nélkül nem megy. A párna persze szinte mindig leesik a földre, mikor a bal oldalamra fordulok át, mert annyira az ágy szélén vagyok. Nyilván segít majd valamennyit a héten megérkező új ágy, de nem várok már tőle nagy áttörést. A háton alvás szóba se jöhet, nem csak azért, mert vastag pirossal írják minden könyvben és internetes oldalon, hogy tilos, hanem mert olyan, mintha a gravitáció a hasamra kétszeresen hatna, én meg pont alatta vagyok, borzasztóan nyom, plusz fájni kezd. Forgolódás alatt is fáj. És lefekvéskor meg felkeléskor. A cipőt és a zoknit felvenni is élmény. Próbálok lábizommal küzdeni a sikerért, de azok meg begörcsölnek. A hétvégén elkezdett alul is fájni a hasam, és többször ijesztő "mindjárt szülök" érzésem lenni. A gyerek ezzel egy időben felfedezte a bal oldali bordáimat, eddig is taszigálta őket időnként, de most kifejezetten rákattant, ezzel kezdi a napot, ma oda is tettem a Maoz kezét, tessék, fogjad, ez itt a fiad lába. Szombaton többször is felajánlottam neki, hogy hordja egy kicsit a hasam helyettem, de nem vállalta át. Szívás ez a terhesség. Úgy érzem magam, mintha két számmal kisebb ruha lenne rajtam, és nem férek benne el, se mozogni, se lélegezni nem tudok benne rendesen. Veszítem el a türelmem. Már inkább nem akarok terhes lenni, legyen meg a baba, aztán cseréljük a pelenkákat! Maozt elküldtem ma a gyógyszertárba, beszerzi, ami onnan kell, és valószínűleg (azt mondta) megrendeli a babakocsit is. Az anyja állítólag örömmel besegít a babakocsiba, de nem érti, miért kell nekünk 2000 akárhány sékeles babakocsi. Ezt annyira bírom. Mikor a szekrényt vettük, akkor is ez volt, minek nekünk nagy szekrény. De most komolyan: Minek az embernek szekrény?? És minek egy gyereknek babakocsi? Remélem, hogy nem nyúltam mellé a választással, de ha számításba vesszük, hogy a babakocsi mózeskosaras is, sportkocsi is, adják hozzá az autós ülést és még egy táskát is, akkor is drága? Nem vállalom be, hogy nem márkás kocsit vegyünk vagy olyat, amiről sose hallottam, mert még az olcsó kocsi is drága ahhoz, hogy gyorsan tönkremenjen. Különben is mit szól bele? Én sose vettem magamnak még 400 sékelért cipőt, nem vettünk 2000+ sékelért asztalt meg székeket a teraszra, sem 3000 sékeles szemüveget nem hordunk (jó, én egyáltalán, de a Maozé is talán 400-ba került a spéci vékonyított lencsékkel), mikor tavaly Pészachra megvettem az Anne Shirley-szoknyám 200 sékelért, egy hétig magyaráztam magamnak, hogy de bizony megérte. Úgyis a használat során fog eldőlni, jó döntés volt-e ezt a babakocsit választani, de ha öt- meg hatgyerekes anyákat látok ilyen márkájú új kocsit venni, az megnyugtató, és látok. Plusz én gondolok arra, hogy ha náluk töltjük a szombatot, a gyereknek kell a mózeskosár, mert nem hiszem, hogy beújítanának egy kiságyat a részére. Külön kocsit venni drágább, bár lehet hogy kevésbé éreznénk, mert ráérnénk fél év múlva megvenni, autósülést meg vehetnénk használtan, olcsón, ugyanakkor karavánban lakunk, könnyebb csak a mózeskosarat tárolni, mint az egész kocsit, és a fenébe is, ez az első gyerekem, hadd élvezzem már egy kicsit!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése