2011. november 25., péntek

Gondolatok a 47-ről a visszaszámlálón

Egyfelől az még közel hét hét kényelmetlen alvás, has-, hát, mindenfájás, szeszélyes emésztés. Ugyanakkor abból a négyesből tök gyorsan hármas lesz, ezt belátom, a napok egészen gyorsan eltelnek, és akkor a harmincvalamennyi egyszer csak azt jelenti majd, hogy hozott Isten a kilencedik hónapban, amikor meg már minden nap lehet akár az a nap. Hm. Persze, ha később jön, az más tészta, de csak nem szúr ki velem így a tulajdon vérem.
Azt álmodtam, hogy elmentem megejteni a nagybevásárlást (azt a bizonyos előzetes becslések alapján kétezer sékelre kijövőt), és egy csomó minden nem volt a boltban, és egy csomó minden, ami volt, nagyon régi, poros, kifakult csomagolásban volt a polcon. A szobát elkezdtük kiüríteni, bár egyelőre csak a ruhái fognak ott lakni meg a húgom, mikor jön. Felszereltük a tévét a szobánk falára, ez is előkészület a nyálcsorgatós lábadozós sorozat- és mesenézésre, és persze arra az időre, mikor megjön a húgom. Borzasztóan rá vagyunk készülve, majdnem annyira várjuk, mint a babát. Mondjuk majdnem biztos, hogy az ő érkezése fizikailag sokkal kellemesebb lesz, mint a babáé.
Kicsit több, mint egy óra van Shabatig, Maoz rántott húst készít nekem holnapra, minden más kész van. A mi háztartásunkban a rántott hús készítése a férfi feladatai közé tartozik. Jelenleg a felmosás is, de ez csak azért van, mert rajta nincs egy hatalmas has tele gyerekkel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése