2011. október 26., szerda

Végtelen út*

Ígéretekkel már tele a padlás. Hogy valjon s mikor lészen nekem jó Budában lakásom, azt egyre nagyobb kérdőjellel a végén írjuk. De azért happy. Kezdem megérteni az agresszív autósokat, ma egy voltam közülük. Szerettem volna nekimenni egy pasinak, aki nem adott elsőbbséget, majdnem sikerült is, aztán nagyon csúnyán akart rám nézni, de úgy a szeme közé néztem, hogy meglepődött. Eleve egy tanulóvezetővel vitatkozni, amikor ráadásul ő volt szabálytalan?
Na mindegy, a helyzet vicces, ma már nem is arra kaptunk ígéretet, hogy az egész történet befejeződik, és lesz itt izraeli teudat gijur meg alija, hanem hogy a betegbiztosítást el fogják intézni. Ilyenek jutnak róla eszembe:
"Aztán holnap is a holnap, pedig én ma akarom."
meg hogy
"Ígéretből én egész gyűjteményt kaptam magától, ám ha sor kerülne rá, hogy egy szavát betartaná, sehol nem találom".
Meg hogy várni kell tudni, várni.
*aztán csak nyeled, csak nyeled a levegőt... Na ennyire nem zuhantam még magam alá, de hogy egy kávét meg kéne már inni, azt ma többször is éreztem, és csak azért nem ittam, mert azt még nem tudom, hogyan reagál rá a szervezetem, ezért inkább itthon próbálom ki. Most pedig nekiugrom a levesnek, megfőzöm, megeszem, jó lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése