2011. október 9., vasárnap

A tisztán látás végett - Kis tündérek

Egy régi szobatársamnak megszületett a kisbabája 6-án. Mazal tov! Olyanok jutnak erről eszembe, hogy nem megszületett, hanem a Zsuzsi megszülte. A gyerek nem kibújik, mert az anyja hasa nem egy sátor, aminek csak úgy kihúzza a cipzárját, hanem mindenféle váladékoktól borítva feszít magának utat és nagy nehezen sajtolódik ki, miközben az anyja nagy erőlködések és fájdalmak közepette tolja-préseli ki magából.
Ültem ma a villamoson, visongott egy kislány, olyat hisztizett, a lány, aki vele volt, nővére vagy nagynénje lehetett, elég türelmesen viselte, én meg arra gondoltam, édes Istenem! csak ne legyen hisztis gyerekem! Persze bizonyos fokig nevelés kérdése, de azért nem csak. Nem bírom, egyszerűen nem bírom a hisztis gyerekeket, akiknek semmi bajuk, de visítanak, befeszített torokkal üvöltenek, és semmi nem jó nekik. Arra gondoltam, azt mondanám ennek a kislánynak: Természetesen nem foglak megütni, de szeretném, ha tudnád, nagyon jól esne.

1 megjegyzés:

  1. Szerintem nagyban nevelés kérdése a hiszti. Persze minden gyerek megpróbálkozik vele, van, aki kitartóbban, de ha azt látják, hogy semmit nem érnek el vele a szüleiknél, akkor előbb utóbb más módszerhez kell folyamodniuk. Lehet, hogy ha az én gyerekem elkezd üvölteni egy csokiért pl, akkor nem fogom megvenni, hanem azt mondom, hogy ha majd szépen kéred, és ha abbahagyja és szépen kéri, akkor megveszem. Aztán ha megtanulta, hogy hogy lehet kérni, talán az elutasítást is könnyebben veszi majd. De ez is persze elmélet, meglátjuk, mi lesz a gyakorlatban. Épp ma vettem meg neki élete első cuki ruhácskáit, és még csak kérnie sem kellett. :)

    VálaszTörlés