2011. október 29., szombat

Pasik

Van egy szomszédunk, az Elad. Kedves, szimpatikus ember két szurtos kis gyerekkel meg egy vékony, csini, szintén kedves, szimpatikus feleséggel (aki a hajamat vágta). Ő az ezermester a faluban. Én, mondjuk, kifogásolom, hogy miután kifesti a házat (csak a falakat, a plafont nem is), gyakorlatilag cserélni kéne a padlót, mert telefrecskeli. Hasonlóképpen az ajtófélfákat. Na, ez a kedves, szimpatikus ember meg a Maoz rendkívül jól egymásra találtak. Megbeszélik, mennyi a baj a faluban, semmi sem működik, semmi sem jó, együtt sajnálják magukat, persze férfimódra, vagyis abbéli meggyőződésükből kizökkenthetetlenül, hogy ők ezen kívül, sőt felül állnak. Leginkább a lakások/karavánok állapotáról, belső elrendezéséről, lehetőségeiről beszélnek, ezt is férfi módra, vagyis jobbnál jobb ötleteiktől égnek áll a hajam (íme újabb pozitívuma a kendőnek, nem látszik). Én biztosan tudom, mit hogyan szeretnék (akarok), a baj nem azzal van, hogy nem találom a megoldást, hanem hogy a kivitelezés nem rajtam múlik. Most épp az autó van terítéken. Tudniillik, hogy mi venni akarunk, ő meg eladni. Nagy szerencsém, hogy Maoz sem igen akar automata váltósat, és az övék az. Nagy szerencse, mert az automata váltón kívül igen zavaró, hogy olyan szutykos az autója, hogy akit anya szült, biztos nem tudja kitakarítani. De nagyon el akarja adni nekünk. Jórendben, én elhiszem, hogy kifogástalanul működik (bár kérdés, hogy miért akarja akkor eladni), na de akkor is, szutykos autót nem veszünk. Tegnap Maoz majdnem vett egy autót, de még idejében rábeszéltem, hogy nézesse meg előbb. Megnézette, kiderült, hogy kismillió dolgot kellene megjavíttatni, ami a végén akár 7000 sékelünkbe is kerülhetne. De azért este megbeszélte ezt Eladdal is, aki erre mit válaszol? "Mondtam neked, hogy megéri megnézetni." (...) Kíváncsi vagyok, a felesége hogyan viszonyul férjeink bimbózó kapcsolatához, hogy időnként elfeledkeznek arról, hogy öt percre ugrott csak át az egyik a másikhoz. Többnyire ő hozzánk. De már rátelefonált, hogy menjen már haza. Pár napja Maoz ment át, hogy hozzon egy gumigyűrűt a zuhanycsőbe, mert folyt a víz belőle, ahol nem kellett volna folynia. Tettem-vettem, térültem-fordultam, csak nem jött, teljesen el is feledkeztem róla, hogy már visszajött-e és újra elment vagy mi van. Zuhanyzás közben hallottam, hogy megjött a gumival. Ottfelejtette magát egy-két órára...
Mindezzel együtt kedvelem őt, igazán semmi bajom vele, csak ezt az egymásnak panaszkodást nem tartom valami konstruktív társas tevékenységnek. Ugyanakkor lehetőséget adnak nekem, hogy ezen kívül, sőt felül állónak érezzem magam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése