2011. október 5., szerda

99

Én nem is aggódom, mégis azt álmodtam, hogy elmentünk Tiveriába, ahogy terveztük (vagy még mindig tervezzük? ez most nem világos) Szukkot félünnepén, de már megszületett a kislányunk (!). Tisztába kellett tennem, közben pedig tüsszögött, és kicsit véres takony folydogált az orrából. Persze fogalmam sem volt, mit tegyek, ráadásul a popsitörlő (a nyuszis) szivárvány színűre festette a pici fenekét, amit aztán egyszerűen nem lehetett róla letörölni. Ekkor vettem észre, hogy nincs is pelenkánk, ami a babán volt, azt még a kórházban adták rá, mi pedig nem vettünk. Arra gondoltam, széles celluxból és papírzsepiből csinálok addig valamit, amíg a Maozt elküldöm a boltba venni. Kinyitottam az ajtót, mindenki a tóban lubickolt, csak én nem, mert nekem a babával kellett lenni, a Maoz pedig nem akart elmenni pelenkáért, mert az túl drága, nekünk pedig spórolnunk kell, majd ha hazaértünk, veszünk textilpelenkát. Akkor azt mondtam neki, bizonyára nem értett tisztán, a kérdés nem az, veszünk-e pelenkát, hanem hogy ő rohan-e el érte, vagy én. Ekkor felébredtem, megállapítottam, hogy még nincs gyerekünk, és sikerült annyira megnyugodnom, hogy a folytatásban már a macskám kezdett hányni és prüszkölni, és érte aggódtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése