2011. szeptember 26., hétfő

Két nappal Rosh haShana előtt

Jó, hogy tegnap nem írtam még egy bejegyzést, áradt volna belőle a keserűség. Este érte el a csúcspontját, nagyjából egy órával azután, hogy Maoz hazaért. Délután felhívtak a kórházból, hogy a kaptak egy faxot, miszerint a biztosító nem fizet, nekünk kell. Ez egy egész nagy rakás további kockát tartó kis Jenga-kocka volt a rogyoga tornyunkban, ahogy megpiszkálták, ránk is omlott az egész megint. Este újholdi-újévi összejövetel volt Leánál a nőknek , eredetileg el akartam menni, aztán nem tudtam, mi legyen, nem akartam, hogy látva, valami nincs rendben, kérdezősködjenek. Végül azonban úgy döntöttem, a fene az egészbe, tele van ez Jecer harával (rossz ösztön), mindig történik valami, ami kellően lehangol, hogy ne tanuljak, ne menjek be az órákra, ne menjek el egy ilyen összejövetelre, ami pedig igenis jót tenne. Elmentem. Inkább csak fáradtnak láttak, nem kérdezősködtek, egyébként is elegendő témát nyújtott még a kiszáradásom története. Lassan gyülekeztünk, ötperces késéssel elsőként érkeztem, Hadas (ők ketten szervezték, és ők készítették a kaját) meg is kérdezte, tudom-e mit jelent a shaon israeli vagyis az izraeli óra/idő... Végül elkezdtük. Seudat emanim volt, ami lényegében abból áll, hogy mindannyian egyenként áldást mondunk az ételekre (az ételféleségek és áldásaik sorrendjének megfelelően, ami így aztán elég soká tart), majd eszünk, és elmondjuk a kéréseinket. Minden áldás szimbolizál valamit, tehát minden áldás után az adott dologhoz kapcsolódóan mint anyagi boldogulás, család, párkapcsolat, gyerekek, egészség stb. A lényeg, hogy sokan vagyunk, sok áldás hangzik el sok ámennel, mindenki elgondolkodik, mit szeretne az új évtől, mit remél, mire van szüksége, miben kéri Isten segítségét, és persze előjönnek a tavalyi kívánságok, olyanok adnak hálát, akik tavaly egy kisbabáért imádkoztak, most pedig babakocsival érkeztek. Egyszóval jó volt, megnyugtató, reményteli. Ha ebbe sáros bakanccsal nem tapos bele egy újabb telefon vagy ilyesmi, akkor talán megfelelő lelkiállapotban kezdek neki az új évnek.
Ma voltam orvosnál, egyrészt mert vissza kellett mennem a múlt heti incidens után, másrészt pedig kétféle vérvizsgálatra is volt beutalóm, egyikük a most aktuális cukorszintmérés. Minden rendben ment, az ügyeletes orvos egy kedves, szimpatikus nő volt, aki meg akarta hallgatni a baba szívét, amit ahogy a hasamhoz érintette a kis érzékelőt, tisztán és hangosan hallhatott kalapálni, mondta, ez egy jó gyerek. Egyetértettem vele, megkérdeztem, hogyan tovább, mit szabad, mit nem, mi legyen Jom Kippurral. Mindent szabad, minden rendben, ez remélem, hogy a vérvizsgálat eredményire is igaz lesz.
Maoz holnap reggel megy időpontot kérni a Belügyminisztériumba, ahol - mint ezt most megtudtuk - állampolgársági kérelmet fogunk benyújtani a civil házasságkötésünkre és a már majdnem befejezett gijurra hivatkozva, mert állítólag ilyet is lehet. Ez persze majd kiderül, de reménykedjünk.
Eredetileg egyébként a kocsiállások mellett odakint is végig elhelyezett Dohányozni tilos! táblák ellenére dohányzó, az ajtót be nem csukó, a bent várakozókra - rám - kipufogógázt és cigarettafüstöt eregető érzéketlen emberekről akartam írni, de már nem érdekel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése