2011. szeptember 25., vasárnap

Gilmore-ék és újabb okoskönyvek

A Gilmore girls-ben minden étteremben és cukrászdában ugyanolyan színes mécsestartók vannak (amilyen egyébként nekem is van, csak színtelen), és Anna (April anyja) Tiffany lámpája kísértetiesen hasonlít a Szitakötő Szálló recepcióján elhelyezett Tiffyany lámpához. Azt hiszem, ez a figyelmetlenségek és következetlenségek sorozata.
De levágattam a hajam, ami szerintem már a samponon behozza az árát. Pont olyan hosszú, hogy még össze lehet kötni, de jó időbe telik, amíg megint zavarni fog alvás közben, hogy beszorul a karom alá és húzza. És a fekete utáni szőkítő és festék utolsó nyomai is végleg eltűntek.
Esik az eső, nagyon fura. Azért egy kicsit melegem van, majd mindjárt kinyitom az ajtót. Még ilyen időben is durván felfűti a lakást a sütő... Az eső meg irtó hangos, eddig nem gondoltam ilyen szempontból a karavánban lakásra. A macska felébredt, és rémülten fülel, nem érti.
Most az volna jó, ha nem lennék rosszul a kajától, amit megettem. tegnap gulyás volt ebédre, és iszonyú rosszul lettem. Először csak a szokásos szombat délutáni teltség jelentkezett, de aztán elkezdett nagyon fájni a gyomrom, és kicsit tartottam tőle, hogy baj lesz. Hála Istennek nem lett, de lefekvésig úgy éreztem magam, mintha a hasam a kajától lenne akkora, nem pedig a benne növekvő kis vasgyúrótól.
Kölcsönkértünk a Maoznak két könyvet (héberül), hogy képet kapjon arról, mi folyik itt, és mi vár rá, amennyiben bent szeretne lenni a szülőszobán. Frászt kaptam a rajztól, amin azt mutatják kis körökkel, hogy meddig nő felfelé a méhem. Már most úgy érzem, hogy vagy evés vagy terhesség, a kettő együtt hely szűke miatt nem megy, és nagyon remélem, hogy a gyomrom csak a múlt hét viszontagságai miatt tiltakozik ennyire, mert a baba - és vele a méhem - még nagyon, nagyon, nagyon sokat fog nőni. Ezen kívül van az egyik könyvben egy felsorolás a kórházakról, és hogy melyikben hogyan állnak olyan dolgokhoz, mint infúzió, kísérő, beöntés, gátmetszés, szoptatás a szülőszobán, baba elszállásolása az anyuka szobájában. Meg kell majd kérdeznem a védőnőt, hogy ez azóta is így van-e, bár kérdéses, hogy a leírtaktól való apró eltérések befolyásolják-e a döntésem. Gyakorlatilag csak akkor vagyok hajlandó nem Hadassa Ein Kerem-ben szülni, ha a gyerek rekordsebességgel lő ki belőlem, és nem érünk oda, és semmi szín alatt Shaare Tzedekben, ahol gyakorlatig a fő szempontjuk, hogy nekik minél kevesebb gondjuk legyen velem, tehát rögtön érzéstelenítenek, gátmetszenek, aztán elviszik a gyereket, és nem is hozzák vissza csak hat óra múlva szoptatni. Engem csak ne szúrjanak, vágjanak, ha nem muszáj, ahogy elolvastam, mennyire a saját megszokásuk alapján vezetnék le az én szülésemet, megértettem azokat a nőket, akik otthon szeretnének szülni. Én nem szeretnék, de nagyon nem ennék boldog, ha mondjuk minden kórház így állna hozzá, és nem lenne beleszólásom a dolgok menetébe. A fogorvos bezzeg megteszi, hogy nem ad érzéstelenítést (néha kérésre sem), pedig attól sokkal jobban félek, és a fájdalomnak, meg annak, hogy érzem, mit művel, semmilyen pozitív hatása nincsen.
Szakad az eső. Pocsolya van az utcán. Lehet, hogy mégis el kellett volna kezdeni elültetni a virágokat. Fogalmam sincs, hogy amit otthon októberben kell, és tavasszal kezd nőni, azzal itt mi a helyzet. Az elszáradt körömvirágok alól is elkezdett kinőni az új generáció.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése