2011. szeptember 6., kedd

Eü. vol2

Tehát a fejlemények fél nap elteltével: Maoz visszairatott a régi háziorvoshoz, ezzel elvileg meg kellett volna, hogy oldódjon a probléma. Be is léptem, meg is jelentek Dr. Jéger szabad időpontjai, mind az egy. Holnap reggel kilencre, amikorra is képtelenség beérnem busszal, és bizonytalan stoppal, ezért próbálkoztam, hátha van máskorra is időpont, majd hirtelen kidobott az oldal, és mikor visszaléptem, már megint nem engedte, hogy lássam a dokim időpontjait. Felhívtam a Maozt, aki felhívta a Klalitot, és kiderült, legközelebb decemberre van időpont. Mondtam, ez aztán az örömhír, persze, okvetlen várok addig, logikus is, hogy egy nőgyógyászhoz ne legyen hónapokig időpont, elvégre a hozzá járó nők többsége úgyis terhes, vagyis pár hónap ide vagy oda nem bír jelentőséggel. Mondtam, hogy na velem ne szórakozzanak, dr. Jéger ugyan nagyon kedvesen mosolyog a bajsza alatt, de annyira nem nőtt a szívemhez, hogy foggal-körömmel ragaszkodnék hozzá, úgy otthagyom, mint a pinty, adjanak nekem időpontot bárki máshoz, akinek ide vágó diplomája van, és szabad az elkövetkezendő egy héten belül. Tehát holnap 4-re megyek valakihez, akinek az orra alá dugom a paksamétám, de akinek az első dolga mégsem az lesz, hogy megnézze, hanem hogy a mágneskártyám láttán megkérdezze, az miért ilyen (mint az illegális munkásoké), honnan jöttem, mit csinálok stb. Mert ám ez releváns. Ezt csinálta a Jéger is, ezt a védőnő, és ezt az ultrahangos doki is, közvetlenül azelőtt, hogy leszúrt volna, miért nem tudom, mikor jött meg utoljára. Kedves történet. Tudnod kell akkor is, ha mind a kiskönyvedben, mind a számítógépben benne van, ezáltal persze az orvos tudja már akkor, amikor megkérdezi. Persze nekem nem a valóságnak megfelelő dátum van beírva, mert a valóság nem felelt meg a terhesség első ultrahang alapján megállapított idejének. Így aztán, mikor már a terhesség megállapítása után először kérdezték, mikor volt, és én felcsaptam a naptáram, és egy szempillantás alatt megmondtam nekik, közölték, hogy ez nem stimmel, nem ez van nekik beírva... A következő alkalommal már visszakérdeztem, melyik dátumra kíváncsiak, az igazira-e vagy arra, amit visszaszámolás útján állapítottak meg, az uh-ossal meg egyszerűen közöltem, hogy benne van a kiskönyvemben, nézze meg. Ezt követően cseszett le, hogy ezt most ő nem nézi meg, és hogy egy nőnek mindig tudnia kell, és ezt követően néztem rá úgy, hogy az uh után szinte bocsánatkérően magyarázta el, hogy egy ilyen esetben beszéljem meg az orvossal, hogy melyik dátumot feleljem, ha megkérdezik. Továbbra kérdés: minek kérdezik, ha ott van előttük a képernyőn? Hogy biztosak legyenek benne, ez az én terhességem, és nem mástól loptam, amíg egy pillanatra elbámészkodott és nem figyelt?? Hülyék ezek, mind hülyék.
Azt hiszem, mától fogok rohamos hízásnak indulni. Erre abból következtetek, hogy ma még mást nem igen csináltam, mint ettem. 10 perccel azután, hogy 4-kor másodszorra is megebédeltem (tonhalas tészta), nekiláttam tejberizst főzni, mert éhes lettem. Nem kívánós, éhes. Üresen kongó gyomorral, fizikailag éhes. Este, miután időben megvacsorázom, majd elalvás előtt olvasok egy kicsit (babakönyvet, hogy majd hogy szoktassam rendhez a kis anarchistát), hogy mégse tele gyomorral aludjak el, hirtelen azt veszem észre, hogy a gyomrom nem hogy nincsen tele, de tök üres, megéheztem. Cserébe viszont, azt hiszem, már néha kívülről is érezni, hogy rúg. A második tonhalas tészta után legalábbis éreztem. Szerintem valami affélét akarhatott egyértelműen közölni, hogy ezzel akarod kiszúrni a szemem? vagy ilyesmit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése