2011. augusztus 10., szerda

Szuper

Vége, túléltük a böjtöt. Nem hittem volna, hogy kibírom. És ezennel lehet zenét hallgatni, hamburgert enni (csak a Maoz meg ne tudja), örülni. Annak például, hogy voltam ma orvosnál, aki (hiába, egy látnok) ránézésre megállapította, hogy semmi bajom (jó, a múltkori pisivizsgálat eredményeire is ránézett), majd meghallgatta a baba szívét (ami most már nem úgy csinál, hogy s-s-s-s, hanem úgy, hogy tuk-tuk-tuk), megtapizta a hasam, azt mondta, szépen nő, minden ok, és hogy amikor úgy érzem, hogy mintha érezném, hogy valami van, akkor azt érzem, majd egy idő után egyértelműbb lesz. Aztán vettem egy mérőszalagot (amivel a hasamat mérem a collstok helyett köldök magasságban, jelenleg 105 cm, tegyük hozzá, nem 60-ról kezdtem...), és ha már ott voltam, vettem egy világoskék sapkát is (35 sékelre leértékelve 45-ről), arra az esetre, ha furán néznének a letkési népek, mikor kendőben vonulok. Persze lehet, hogy ez eszembe se jutott volna, ha Tamar nem hozzá rám a frászt azzal, hogy őt hogy megbámulták Romániában, mikor először ment haza az esküvő után, és hogy azóta kalapban (sapkában? ez héberül ugyanaz a szó, bár lehet, hogy angolul mondta) jár, ha hazamennek. Szerintem a kalappal durván kihúznám a gyufát, akkor már inkább a tehénfejős poénok a kendőmre. Mindenesetre a sapka szép, és ugyan megint elkövettem azt a hibát, hogy többször áttekerős kendőben mentem el itthonról, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a próbát, jó rám, és szerintem jól is áll (nem úgy, mint az a szürke, amit Vikivel vettem a King George-on, és ami talán akkor állna valahogy, ha kétszer ilyen sűrű, háromszor ilyen hosszú hajam lenne, ami kitömné). Aztán a "szuper"-ben vettem egy csomó dolgot, például egy olyan (gondolom) trópusi gyümölcsöt, amiről fogalmam sincs, mi a neve, és csak itthon kísérleteztem ki, hogyan kell enni (félbevágva kiskanállal). Finom. Majd viszek a Katának, ha nem felejtem el. Már az utazásra készülve vettem egy csomag (400 gr) füstölt pulykafelvágottat, amit remélem, kivételesen nem felejtek itthon. Nincs szerencsém a felvágottakkal. A közepes zacskós csipszből három csomag 7.99 volt akcióban, ami a hülyének is megéri. Aztán a buszvégen megettem egy BigMac-et, és jelentem, elég volt. Tudtam, hogy türelmesen ki kell várni, amíg elmúlik, minden évben van egy ilyen McDonald's időszakom, és mázli, hogy a rosszullétekkel egy időben jött el, mert az ilyen szenny kajával az ember úgy össze tudja zavarni a gyomrát, hogy az hirtelen nem tudja, mihez kezdjen, és inkább nyugton marad. És ha mégsem, egészen jól hányható étel (bocs), ezt még akkorról tudom, amikor a pofátlan barátnőt alakítottam annak a szörnyű pasinak a lakásán, akivel a Vickinek volt randija, és akitől a fent említett alakítással kellett őt megmentenem, és aminek a keretében őszibarackével kevertem valamilyen átlátszó alkoholt, amitől hazaérve a gyomrom igyekezett mielőbb megszabadulni. Meggyőződésem amúgy, hogy az őszibaracklé volt a hibás, mert azóta irtózom tőle, hogy az unokatesóm esküvője előtti dekorációgyártáskor romlottat ittam, és megmérgeződtem tőle (úgy 12 éve). Na mindegy, ezen a fenti hajnalon, miután kiszabadultunk abból a nagymagyar ereklyékkel gazdagon díszített földszinti lakásból, ettünk valami gyomornyugtató célú sültkrumpli-hamburgert az Oktogonon, innen a tapasztalat.
Most itthon vagyok, és azt énekli az Elvis Presley, hogy You are always on my mind (vagy Mindig csak rád gondoloook), mégpedig azért, mert az Átkozott boszorkák zenéjét hallgatom, ami meg azért vicces, mert erről a filmről megint csak a Vicki jut eszembe azon egyszerű oknál fogva, hogy a közel 100 alkalomból, ahányszor a filmet láttam, legalább 60-szor vele, minek során eldöntöttük, hogy mi is együtt fogunk élni egy szép házban a tengerparton, és majd csokitortát reggelizünk, és lesz egy csomó macskánk, ha már a szerelem nyilvánvalóan nem jön nekünk össze. Megvan a macska, a csokitorta bármikor előállítható, de közben ránktalált a Gyula meg a Maoz, úgyhogy egyelőre nem költözünk össze.
De még nem fejeztem be, az is szuper, hogy kaptam három antikváriumtippet a Nyugatitól gyaloglótávolságra, így ha szerencsém van, a bookline-nál olcsóbban veszek pár könyvet, és még a válogatás öröme is meglesz. Azzal kicsit bajban vagyok, hogy mit olvassak, mióta elvégeztem az egyetemet, rámszakadt a szabadság. Addig egyértelmű volt: Évközben, amit muszáj, vizsgaidőszak után Agatha Christiet. Nyáron pedig előre olvastam néhány élvezhető (ritkábban: valóban élvezetes) regényt az őszi félévi vizsgáimra. Na de most? Lopom az ötleteket a Gergő goodreads listájáról, ami egyrészt jó, mert sokra emlékeztet, hogy rég el akartam olvasni, és meg is bízom az értékeléseiben, mivel azon nem kevés könyvre, amit mindketten olvastunk, rémisztően magas arányban adtunk pontosan ugyanannyi csillagocskát, másrészt pont azért mert olyan sok az átfedés, nem nagyon ad új ötleteket. Amúgy a goodreads itt, jó volna, ha mások is felraknák, amit olvastak, mert szükségem van az ötleteikre, a facebookon meg be fog krepálni a bookshelf. Még arra gondoltam, hogy elolvasom az összes könyvet, amiről Rory beszél a Gilmore-ékban, ha más nincs. Az Üvegbura elolvasásában is nagy szerepet játszott a padon Sylvia Plathról olvasó Rory, is azt sem bántam meg.
Meggugliztam, sárkánygyümölcs. (Amúgy mi a 'pasziflora', passion fruit magyar neve? Golgotagyümölcs? Mert golgotavirágos tusfürdőm volt egyszer.)


Most fejeztem be.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése