2011. augusztus 25., csütörtök

Gyűlik a babaruha

Csak felkerült ide is az a visszaszámláló. Gondoltam, majd csak a finishben, de úgyis meg-megnézegetem folyton, akkor meg nyugodtan ide is ki lehet tenni. Félidős vagyok, vagy kevesebb. Lassan lesz akkora a hasam, hogy egyértelmű legyen, mert eddig azok, akikkel előre nem közöltem, a találkozáskor diplomatikusan hallgattak a megnövekedett hastérfogatról. A gyakorlottabja (Janka anyukája) úgy tett, mint aki észre sem veszi, bár ő egyszer már gratulált valakinek, akinek nem kellett volna, érthető az óvatosság, a kevésbé gyakorlottat (Robi) rajta lehetett kapni, hogy odapillant és töpreng. A pasi a villamoson egyszerűen megkérdezte, nem vállalta egy felesleges helyátadás kockázatát.
Rendkívül nagy ötlet volt nyolc könyvet rendelni a booklineból, megint. Mert átnéztem az itthoniakat, és ezek közt is bőven akad, amit elolvashatnék. De a terv úgyis az, hogy egy részüket itthagyom, és a húgom majd hozza januárban. A babaruhákon gondolkodom. Itt akartam hagyni őket, de mikor ezt az ötletemet megosztottam a Maozzal, azt kérdezte, ugyan miért, és mi lesz, ha a Kata valamilyen előre nem látható okból mégsem tud majd jönni? Mondtam, hogy akkor majd postán feladja, de ezzel nem nyugtattam meg, és hogy az különben is drága, magam mondtam. Pedig egyik babaruha sem akkora, amihez ne kellene majd legalább 2-3 hónapig jó minőségű anyatejen gyarapodnia a babának, hogy ne vesszen el benne. A legkisebb az a három rugdalózó, amiket tegnap vásároltunk a teszkóban 590 Ft-os darabáron a nagy-nagynéni nyújtotta támogatásból. Be is ugrottunk hozzájuk hazafelé, hogy megnézze, mit vett. Neki tulajdonítjuk majd a Vidám meséket is, a baba még csak távoli terv volt, már akkor meg akartam venni, de irtó nagy pofátlanságnak tartom, hogy ilyen drágák a mesekönyvek. Ez az egyetlen olyan könyv, amire emlékszem, hogy az oviban megvolt, otthon nem, és nagyon szerettem. Kata is, ezt megbeszéltük tegnap. Halásztam egy antikvár példányt, az sem olyan olcsó, de hát ajándék, nem is én veszem... Aztán Angiéktól kaptunk még egy piros tornacipőt és mellé két pólót. Egy piros-fehér csíkosat és egy másikat, amin a felirat egyértelműsíti, hogy fiúknak való, tehát ha lányunk születne, vagy majd addig adjuk rá, amíg nem olvas angolul, vagy eltesszük a következőnek. Kész szerencse, hogy a Janka és anyukája által a PeCsa zsibvásáron vásárolt kiskabát unisex. Olyannyira, hogy két irányba is gombolható. Viszont kb. egyéves gyerek mérete, abban az esetben, ha nem akarom pólyának használni, ami egyébként nem kizárt. Nem előre megfontolt szándékkal vásárolták, csak megvették, mert cuki, és valakinek előbb-utóbb csak jó lesz. Nem várattam őket sokáig. Eszterék (ez egy másik Eszter) azt mondták, ők kivárják az eredményt, és majd akkor megveszik a habos rózsaszínt vagy a dögös kockás inget, merthogy nagyon élesen elválik a fiú-lány kollekció. A lényeg, hogy most aztán még a ruhák sem képesek egy irányba befolyásolni, mert itt ez a sok inkább fiú cucc, a Kata meg valahol dugdossa a szobájában a nyuszis papucsot (amit Eszter Andrisa kapott volna, ha nem húzza keresztbe a számításokat és lánynak születik), amit még megtoldottunk egy fodros, pudlis trikóval, és egy pici. rózsaszín sapkával szintén a turkálóból. És itt megállunk, egyébként, nem szeretnék nagyon előre vásárolni, egyrészt mert várjuk csak ki a végét, másrészt meg mit fogok csinálni, mikor rámtör a fészekrakhatnék, ha addigra minden meglesz?
Ó, és meleg van. Nagyon-nagyon meleg.



2 megjegyzés:

  1. Szuper a számláló, így legalább mi is tudjuk követni! :)

    VálaszTörlés
  2. Beleolvastam a Mátészülőkbe. Rémületes! Ilyen nagyon rossz lesz a vége? Legalább nem ebben a melegben töltjük majd!

    VálaszTörlés