2011. augusztus 5., péntek

Az eredmény

Az igazat megvallva még nem ettem belőle egy rendes szeletet, de finom lett, kicsit szétesős a gyümölcs miatt, de ez nem igazán zavar minket, a múltkori csokis-mangósnak úgyis az volt a baja, hogy kevés lett a mangó. Persze Maoznak nagyon ízlett, neki, aki saját bevallása szerint nem szereti az édességet, de akinek a sütemény ezek szerint nem számít édességnek, mert ha megteheti, minden reggel azt eszik a kávéja mellé, szombaton még ebéd előtt gyorsan, aztán délután sír (nem igazából, de legörbíti a száját, és szomorú arcot vág), hogy tejes, és nem lehet (tejtermékek nélkül nem érdemes süteményt sütni, én ehhez tartom magam), végül késő este (vagy mihelyt letelt a hat óra...), már eszi megint. Ez fokozottan igaz a csokis sütire, de attól sem félek, hogy a fügés a nyakunkon marad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése