2011. július 26., kedd

Jóúú Allah!

Ki kéne tépni a nyelvét az olyanoknak, akik önös érdekből, aztán mert már belemelegedtek, telebeszélik az ember férjének a fejét, ráhozzák a frászt, aztán a kampós orruk alatt kuncogva hazaküldik a feleségnek, birkózzon meg vele. Hát egy frászt!
Hullafáradtan értünk haza tegnap este a (sikertelen) táskavadászatból. Mivel Maoznak volt egy nem fogadott hívása a háziúrtól, rögtön (9 órakor) fel is ment hozzá, hogy beszéljenek. Gondoltuk, arról lesz szó, hogy mikor kell kiköltöznünk. Mi szeptember elején szeretnénk, de ő pedzegette, hogy már augusztusban jó lenne. (Nem, nem lenne jó.) Eltelik egy félóra, egy egész, másfél; ótejóég! egy székhez kötözte, és a szemgolyója nyomogatásával próbálja rávenni, hogy ne költözzünk el??? Elmentem zuhanyozni, pizsamát húztam, még mindig nem jön. 11-kor jött haza, tudtam, hogy valami lesz, érezték a frissen kitisztított pórusaim. Hogy jó, hát megnézzük milyen ott a Shabat, meg ő arra gondolt, hogy talán ottmaradna reggelig, hogy lássa, hogyan jut be a munkába... (Persze, szívem, folytasd, tudom, hogy ez még csak forplay.) Szün, szün... Lehalkítja a tv-t. Mondom neki, ne haragudj, két órát vártam rád, nagyon fáradt vagyok, én most megnézem a Jóbarátokat, te is fáradt vagy, menj el zuhanyozni. Nem mozdul. Hanem ő azon gondolkodott, hogy biztos, hogy mi a területeken akarunk élni? Az veszélyes. Készek vagyunk mi kockázatot vállalni? Mondom én speciel erre már azelőtt gondoltam, hogy egyáltalán érdeklődtem volna a hely iránt. Tudtuk, hol van, tudtuk, ez mit jelent, én legalábbis mérlegeltem ezt, by the way őt is ezerszer megkérdeztem, a válasz minden esetben ugyanaz: Nekem megfelel, a kérdés, hogy neked jó-e. Igen, de ő ezen most kezdett el gondolkodni. Jó, ez még egy dolog, amit rendkívül érdekesnek találok, hogy pont 9 és 11 között kezdett el gondolkodni, pont a háziúrnál (Yanivnak hívják), aki már a múltkor is egy álló órán át győzködte, hogy maradjunk, hogy van még kiadó lakrésze, és hogy mennyire nem éri meg nekünk oda elköltözni, mert rossz a közlekedés, és iszonyú drágák ám a karavánok. Minthogy a karavánok nem drágák, mi meg nem vagyunk hülyék, hogy ilyen olcsó trükkel el lehessen téríteni minket, bevetette a titkos fegyvert, a megfélemlítést. Inkább kötözte volna a székhez! Szóval mondtam a Maoznak, értem, amit beszél, azt kevésbé, miért csak most jön erre rá, illetve hogy ha a Yaniv érveit akarom hallgatni, akkor tán én is becsöngetek hozzá, és beszélgetek vele, az Égre kérem, menjen el zuhanyozni, hátha a sok hülyeség egy részét is sikerül kimosnia a fejéből. Az a baj, hogy sokkal rövidebb ideig zuhanyzik, mint én, ennyi idő alatt a napi izzadságot is csak éppen le tudja mosni az ember, a stressz marad. Kijön, én nem vagyok hajlandó beszélgetni, leül a gép elé. A pórusaim figyelmét nem kerülte el... Mit csinálsz? Csak olvasok a neten. Nézem, milyen a biztonsági helyzet a környéken. (ÁÁááááááá!) Öt perc múlva odajön hozzám az ágyhoz, hogy ő most nagyon megijedt. Mondom, persze, horrortörténetekre kerestél rá a területeken, mit vársz? Igen, de ez akkor is félelmetes, és ő nem akarja veszélynek kitenni a családját, meg nem lenne nyugodt, hogy én otthon vagyok a babával, és ki tudja mi történik, meg ha éjszaka megyünk haza, az út sem biztonságos, erre gondolnunk kell. Igen, erre mind gondolnod kellett volna, még mielőtt egyáltalán telefonálsz nekik, és odamegyünk!! Komolyan, de tényleg komolyan, milyen új információ áll a rendelkezésünkre hirtelen? Mi az, amit nem tudtunk egy héttel ezelőtt? (Amit én nem tudtam, hogy a férjem egy nyuszi.Nem mondtam, itt is csak zárójelben, és nem is gondolom komolyan, de dühös vagyok.) Az ismerőseim többsége pontosan ugyanezt szajkózta, mielőtt Izraelbe jöttem, hogy nem vagyok normális, fel fogok robbanni. Ha biztonságos helyen akar élni, tán költözzünk Svájcba. Nem állítom, hogy nem tartok tőle magam is, hogy ilyen helyen lakjunk, ugyanakkor nincsenek kétségeim afelől sem, hogy ha az van megírva, hogy x év x hónapjának x napján meghalok, akkor meghalok, és teljesen mindegy, hogy Izraelben robbantanak fel vagy Norvégiában, hogy palesztinok szúrnak le vagy bedrogozott kamaszok az Üllőin. De hogy ez nem így van. Nem, jó, akkor lezártnak tekintem a beszélgetést, szeretnék aludni.
És ma folytatódik, felhívta a bátyját, aki szintén jobbnak gondolná, ha Jeruzsálemhez mégis inkább közelebb választanánk falut. Igen, én is jobbnak gondolnám, sőt Jeruzsálem tőszomszédságában szeretnék egy ötszobás házat nagy kerttel, és lehetőleg medencével. (Ismét csak: Áááááá!) Most telefonálgat, keres, és bizonygatja, hogy mindezt értem csinálja. Javasoltam neki, hogy talán hívja fel Yanivot, mielőtt tőlem bármit is kérdez, lehet hogy neki van valami olyan mondanivalója, ami megváltoztatja az egész helyzetet, és aminek következtében az én véleményem aztán már úgyis lényegtelen. Most alighanem még egy darabig puffogni, füstölögni morogni, és időnként szikrázni fogok, aztán majd megoldódik valamiképpen. Legfeljebb képen törlök valakit, csak húzzanak fel.

2 megjegyzés:

  1. Jaj, sajnálom. Legyél csak kitartó. Rengeteg család él ott sok gyerekkel, és semmivel nem valószínűbb, hogy ott lesz valami bajuk, minthogy mondjuk beléjük megy egy teherautó Tel Aviv közepén. Sőt, ott sokkal több biztonsági intézkedés van érvényben, mint a városokban. Hhhhh, de mérgesítő az ilyen, ismerem valahonnan...

    VálaszTörlés
  2. Végül meg akart nézni egy másik falut, ami szerinte sokkal közelebb van Jlemhez, és beszélni akart az egyik tanárunkkal, aki ott lakik. Mivel először nálunk, a lányoknál volt órája, vázoltam neki a helyzetet, aztán óra után úgy jött elém a Maoz, hogy a rav Gilad megnyugtatta kicsit, bár nem biztos benne, hogy ő egy pártatlan véleményt képviselne. Én nagyon szeretem a rav Giladot, borzasztó elhivatott west bank-lakó :D a megszállottság határán még innen.

    VálaszTörlés