2011. június 28., kedd

Sziklára építik

Egyelőre csak vájják a helyet az alapnak. Törik. Fúrják. Egy házzal arrébb. Múlt hét óta. Hangos, és rendkívül bosszantó mellégterméke egyfajta nagyon finom, szélcsendben is könnyen szálló fehér por, ami vastagon beteríti a környéket. Fehér már az utca, fehér már a muszka, a pepita, a néger. Túlcsordul a szennyeskosár, és leheletfinom porréteg fed mindent a lakásban. 8-9 körül kezdik, és négyóra felé fejezik be azokon a napokon, amikor nem cseleznek. A cseles napok azok, amikor a későnkelő kilenc után arra ébred, hogy csend honol a tájon, nincs kőtörés, nem száll a por, sem apró kavicsok nem hullanak az égből (ami a másik, a ritkábbik mellékhatás). Ilyenkor az otthon ülő feleség arra gondol, el kéne indítani egy mosást. De az otthon ülő feleség megfontolt, módszeres; először is célszerű a lépcsőre több nap alatt lerakódott portól megszabadulni, nehogy aztán egy enyhe szellő beporozza a ruhákat. Ehhez sok liter víz kell, és kemény izommunka. Jobb lesz elébb reggelizni. És itt fizetődik ki az előrelátás (és a lustaság). Ugyanis megkésve bár, de törve nem, 10 óra után megkezdik a fúrást. Természetesen nem jelentették be előre, hogy mikor kezdik a munkálatokat, és arról sem kaptunk semmilyen értesítést, meddig örvendeztetik meg a környék lakóit vele. Jelen helyzetből bárki könnyedén megértheti, milyen fontos az, hogy az ember lányának legyen legalább 15 (pár?) bugyija. Különösen ha olyan apró lakásban lakik, ahol a szárító nem fér el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése