2011. június 28., kedd

Hazatérés (macska)

Nem mellesleg meglett Katje. Az úgy történt, hogy mikor már negyedik napja nem volt meg, megállíthatatlanul és vigasztalhatatlanul sírni kezdtem. Reggel kezdtem bele, és nem hagytam abba egész késő délutánig sem, amikor a Maoz hazajött, és a lakásban talált feldagadt arcú hölgytől megkérdezte, hol a felesége. Aztán azt mondta, most elmegy, és megtalálja. Janka hívott, épp elcsukló hangon meséltem neki a történteket, amikor a Maoz beront a kapun, h megvan! Rohantam utána mezítláb az utca végébe, ahol Katje jajveszékelt egy ház tetején, szerintem felháborodva, hol késlekedtünk eddig, most leszünk szívesek leszedni őt. Elnavigáltuk őt az alacsonyabb garázstetőhöz, amire átugrott, majd annak a szélére, ahonnan a Maoz leszedte a kerítésre felmászva. Hazahoztuk, tiszta por volt, ugye, a kőtörők. Evett, csekkolta, helyén-e az ágy, evett, csekkolta, helyén-e az asztal, evett, csekkolta, megvan-e még a fürdőszoba. Bolond egy állat, annyi szent. Visszatért gyorsan a régi önmagához, ma reggel hatkor például a szekrény tetejéről dobált minket vécépapír gurigával (merthogy hatalmas csomag, és ott tartjuk).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése